Tegnap megérkeztünk Asztanába, a világ egyik legifjabb és második leghidegebb fővárosába. Egy-két hónapja, hirtelen ötlettől vezérelve vettük meg az ide szóló jegyeinket, majd párszor elbizonytalanodtunk önnön épelméjűségünkben. Mínusz 25- 30 fok?? BRR!

A repülőút tökéletesen eseménytelenül telt. Otthon Apu kivitt minket a reptérre, hamar bejutottunk a biztonsági ellenőrzésen, majd szállhattunk is be a gépbe. Öt órával később itt is voltunk. Belépés előtt ki kellett tölteni a szokásos kis lapocskát az alapadatokról: név, utazás célja, szállás címe. Különböző ablakokhoz kerültünk és gyakorlatilag egyik határőr sem beszélt angolul. Farkié mutogatott, a Robié meg az enyém nagyjából egy-egy szóval kommunikált, a Gináé kedvesen mosolygott. Az enyém megkérdezte, hogy “Visa?”, kicsit meglepődve válaszoltam, hogy nekünk nem kell. Úgy tűnik, kielégítette a válasz, mert átlapozta az eddigi pecséteim, kicsit elmélázott a mongol vízumom felett, lefotózott, pecsételt, majd elköszönt.
Amíg magunkhoz vettük a Gina feladott csomagját, meg Farki pénzt váltott (teljesen normális árfolyam volt a reptéren), próbáltunk netet vadászni, mert még fel kellett vennünk a kapcsolatot a szállásadónkkal. Na, most az van, hogy net az nincs! Illetve van egy látszólag elérhető hálózat, amire egyedül Farki tudott ideiglenesen csatlakozni, a Gina eljutott a regisztrációs oldalig, ami kifagyasztotta a telefonját, nekem pedig elő se sikerült varázsolnom az oldalt. Végül egy potenciálisan lopott netre csatlakozva, sikerült megtudni a pontos címet, majd egy sikertelen Überes próbálkozás után (elment a net) taxiba ültünk. (Farki: mondjuk ez nagyrészt rajtam is múlott, az nem olyan meglepő, hogy a reptéri net az épületen kívül megszűnik. :) Aztán meg elkövettem azt a nagyon kezdő hibát, hogy a másik kijárat felé sétálás közben kézben tartottam a telefonomat, ami a hideg miatt 10 perc alatt le is kapcsolt...) A taxisofőrök is igen lényegretörően kérdezték, hogy “Address?!”, aztán amelyiknek az orra alá nyomtam a telefonom, el is hozott a megadott címre. Elég nagy dugó volt, úgyhogy nagyjából fél óra lehetett az út (15 km-re lakunk a reptértől), ami alatt a pofa rendkívül beszédes volt és lelkesen mutogatott. Kár, hogy nagyjából négyen értünk tíz szót oroszul… Érdekes, hogy sokkal puhábbnak tűnt a beszéde, mint a született oroszoknak. Nem tudom, hogy ez egyéni, vagy itt picit másképp beszélik-e a nyelvet.
A szállásunknál már várt a host asszisztense, egy helyes, mosolygós, fiatal lány. Rögtön mondta, hogy sajnos nem tud jól angolul (Érzitek a mintát? :D ), de ennek ellenére teljesen simán zajlott az átadás-átvétel. Mint kiderült, az eredetileg foglalt lakásban feldurrant egy cső, kisebb árvizet okozva, úgyhogy három emelettel feljebb kaptunk egy sokkal nagyobbat. Nem tudom, hány négyzetméter lehet a kecó, de a nappaliban simán elveszik egy tízszemélyes asztal. Rögtön a bejárati ajtó után van egy hasonló, csempézett belépő, mint Koreában szokás, ott kell levenni a cipőt. Balra egy tároló, majd a konyha egy beépített terasszal, jobbra két hatalmas hálószoba, egyenesen tovább pedig a nappali. Két fürdőszoba van, az egyik a belső hálóból nyílik egy gigantikus sarokkáddal, a másik pedig a bejárattal szemben. Utóbbiban egy nagy, épített zuhanyzó van. A lakás stílusában nagyon érződik az orosz hatás, csak jóval letisztultabb. Egyébként ahogy otthon nézegettem az Airbnbket, ez itt elég jellemző. Ami még említésre méltó, az a kilátás!! A terasz és a nappali Asztana legikonikusabb épületére, a Bayterek toronyra néz. Lenyűgözőek a fények és a formák! Mivel már sötétben érkeztünk, most meg még nem világosodott ki, egyelőre ennyit látunk.

Némi melegedés, telefon nyomkodás és öltözés után nekivágtunk az esti városnak. Mit ne mondjak, hűha hideg volt! A net szerint valahol -23 és -25 között. Szerencsére jónak bizonyulnak a ruháim, mert a fedett részeim egyáltalán nem fáznak. Két dolog van esetemben, hogy a kezem nem nagyon bír pár percnél többet kesztyű nélkül, mert megfájdulnak az ujjvégeim, és az orcámra rá kell húznom a sálam. A helyieknek mintha tavaszodna… láttunk pasikat lecipzározott kabátban és egy nőt negyven denes harisnyában.
Elsétáltunk a folyóhoz, aminek a partján áll az elnöki palota. Előtte hatalmas, üres tér tátong. Ezt momentán teljesen hó és jég borítja, de nézegettem nyári képeket, olyankor gyönyörű virágágyások veszik át a fehérség helyét. Ha már fehérség, legnagyobb meglepetésemre itt az utakról félretolt hó is hófehér (höhö..). Híresen utálom a városi havat, mert olyan koszos és szomorú, na itt nem így van. Nagyon tetszik, bele is szökelltem térdig! Ami még nagyon-nagyon tetszik, az a város részletgazdagsága. Eleve az épületek külön-külön felérnek egy-egy műalkotással, ennek tetejében pedig mindenféle fantáziadús dekorációs elemek díszítik a környezetet. Első benyomásra minden ki van találva.

Mivel a Gináék arca nagyon kezdett pirosodni, rövidre zártuk a sétát és kerestünk egy éttermet, ahol felmelegedhetünk és ételhez juthatunk. Az első találatunk pont egy felsőbb kategóriás hely volt, az Olivier. Hiába nyeltem egyet az árak láttán, hamar megállapodtunk mellette. Belépve rögtön üdvözöltek, elirányítottak a ruhatárhoz, majd felkísértek az emeletre. Baromi hangulatos és otthonos a hely, az asztalunk nagyon kényelmes, a pincérünk pedig ritka cuki volt. Rendeltünk mindenféle lovas ételt, dumplingot meg grogot (hasonló, mint a forralt bor, csak rum az alapja). Minden nagyon ízlett! Végül három salátáért (a salátáról olyasmi elképzeléseik vannak, mint nekem, tele van hússal), három rendkívül laktató, dumplingos levesért, egy csirkés főételért, két desszertért, négy grogért és egy nagy üveg vízért, szervízdíjjal együtt fizettünk (illetve a Gina fizetett.. khm) nagyjából harminckétezer forintot, ami mondjuk otthoni Planet Sushi ár alatt van.Vacsi után hazatértünk és én egy gyors fogmosás után be is vetettem magam az ágyba. Itteni idő szerint negyed hatkor ébredtem, szóval lehet, ma se kell majd ringatni este, de legalább volt időm megírni ezt a bejegyzést. Így kilenc órakor még nem világosodott ki 100%-ig, de már határozottan nappal van. Lassan rá is ugrom Farkira, hogy ébredjen! hihi

A KILÁTÁÁÁÁÁSS!!