TL;DR: Szerda este kocsmáztunk San Francisco-ban, tegnap hegyoldalt másztunk és felfedeztük Berkeley-t.

Kicsit darabossá kezdünk válni az írással, de tegnapelőtt későn értünk haza, tegnap pedig egész nap mászkáltunk. Ismét meglett a 22ezer fölötti lépés.
A szerdai este nagyon jól sikerült, egy srácon kívül mindenki megérkezett Magyarországról, ennek örömére (és mert a menyasszony bandája koncertezett) összegyűltünk egy San Francisco-i kocsmában, a Cafe Revolutionben, ahol az este egy pontján valószínűleg több magyar volt, mint amerikai. Hangulatos kis hely volt, mint kiderült a pultos lány is járt Budapesten korábban - ami egyébként meglepően sok emberről derült már ki.
Csütörtökön a terv az volt, hogy a magyar különítmény egy részével ellátogatunk az Indian Rock nevű ... dobpergés ... sziklához, ahonnan az előzetes beharangozó szerint gyönyörű a kilátás. Felérve nem kellett csalódnunk, az egész öblöt beláttuk, ráadásul az említett sziklán elég kényelmesen el is lehetett ücsörögni, szóval el is fogyasztottuk az előzőleg bevásárolt reggeli/ebédünket.

Mivel a helyhez vezető út nem volt valami hosszú, és mindenki mászkált volna még, így elindultunk félig-meddig tudatosan. Elvileg az egyetem felé vettük az irányt, a gyakorlatban leginkább csak sétálgattunk a város hegyoldalra épült részén. A házak és főleg a kertek nagyon jól néznek ki errefelé, a hegyen felfelé haladva, pedig elkezdenek nőni, időnként már az indokolatlan méretig. A házigazdánk később egy beszélgetés során elmesélte, hogy az ingatlanárak borzalmasan elszálltak, nem csak San Francisco-ban, de Berkeley-ben is. Mikor ők több évtizede ideköltöztek, még egész normális volt a helyzet, bár már akkor is felfelé tartottak, de most a kertvárosban egy tágasabb családi ház 700 ezer és 1 millió dollár között mozog, a hegyen felfelé akár 2-3 milliósak is lehetnek! Nyilván ezzel párhuzamosan az albérletek is hasonló pályát járnak be, ami csomó problémához vezet. (B: Azt mondta, hogy átlagosan 6-8 ember lakik együtt, hogy ki tudják fizetni a lakbért.)
Na de, vissza a sétához: a hegyen felfelé megkérdeztünk néhány helyi lakost, hogy merre érdemes menni, ők egy kis parkot ajánlottak valamivel feljebb, ahonnan szintén jó a kilátás. Ez sajnos csak részben bizonyult igaznak, a panoráma nagy részét kitakarták a lombok. Kiszúrtunk viszont a térképen egy rózsaparkot nem sokkal lentebb, ami engem eléggé érdekelt, így oda is lementünk. Sajnos a rózsák még nem virágoztak, de így is nagyon jól nézett ki, bővebb leírás helyett beszéljenek a képek:Mindezek után még elsétáltunk az egyetem kampuszáig, ott lebzseltünk kicsit az egyik nagy füves placcon; valószínűleg megcsapott minket az intellektualitás szele, mert nagyon világmegváltó témákra terelődött a szó. (B: Az egyik srácot nem sikerült meggyőznöm, hogy a nőknek igenis ugyanazt a fizetést kéne adni ugyanazért a munkáért, mint a férfiaknak, mert szerinte úgyse vagyunk képesek ugyanannyira hatékonyan dolgozni, de amúgy ő szívesen lenne nő, mert nekünk csak férjhez kell mennünk és eltartatni magunkat és ez olyan kényelmes. Abban legalább enyhítettem a nézőpontján, hogy a transzszexuális emberek nem poénból operáltatják át magukat.) Lassan kezdtünk megéhezni, ami egy kisebb túrát eredményezett, aminek során próbáltunk valami meleg ételhez jutni, értelmes áron. Végül úgy döntöttünk eszünk valami helyi specialitást, és bementünk egy McDonald's-be. :D
A többiekkel csak később tudtunk összefutni, így grasszáltunk még kicsit a kampusz melletti parkban, majd WC-t keresve visszatértünk az egyetem területére, és milyen jól tettük! Az egyik épületben, ahol a többiek végre találtak elérhető mosdót, az aulában egy T-Rex csontváza volt kiállítva, néhány egyéb dinóval együtt!!! Mint kiderült, ezek ugyan "csak" tudományos pontosságú másolatok, mert az eredeti T-Rex csontvázat már például a Smithsonian Múzeum készülő kiállítására szállították át, de ez nekem nem sokat vont le a látvány értékéből, imádtam! A dinók menők, ennyi! :D (B: Valóban!)A többiekkel összetalálkozva még beültünk egy helyi kocsmába, Bari (és még néhányan) a Szent Patrik nap tiszteletére ittak egy zöld Guinness-t, én (némi félreértésből kifolyólag) beértem a simával is. (B: Bari fogai és szája masszívan zöldek lettek, undi, de mókás! :D )
Mára eredetileg egy San Francisco-i látogatást terveztünk be, de rájöttünk, hogy még van némi dolgunk: holnap indulunk az esküvőre, és a buszos túrára, így előtte még Bari levágta a hajamat, mosni kell egy kicsit, délután meg már majd vásárolni is kellene az esti magyaros vacsihoz. Így ez egy nem kimozdulós nap lett, lesz még időnk nézelődni, ha visszaértünk.
Ahogy írtam, holnap reggel indulunk az esküvőre, onnan pedig rögtön egy 24-éig tartó buszos útra, ahol nem tudom, mennyire lesz netünk - arra tippelnék, hogy leginkább semennyire -, így lehet, hogy az útról szóló beszámolók majd egyben kerülnek föl a megérkezésünk után. Majd meglátjuk, mi lesz. (B: Sokat fogok fényképezni, az biztos!)

Bari kiegészítő gondolatai:
San Francisco-ban jóval több az érdekes, extrémebb arc, mint New Yorkban és bizonyos értelemben aktívabbnak is tűnnek. Persze a New York-iak állandóan rohannak, de kevesebbszer lépnek interakcióba a környezetükkel. Itt úgy tűnik, simán beszélgetésbe elegyednek bárkivel. Lehet, hogy a pálmafák teszik!

Tetszik nekem az az igényesség, amivel a környezetük megformálását kezelik az itteniek! Nem kevés energiát fektetnek a kertek kialakításába például. 

Az egyetem területe rendkívül magával ragadó! El tudom képzelni, hogy itt ténylegesen ki lehet kapcsolódni, amikor az ember kétségbeesetten jön ki egy elszúrt vizsgáról, vagy némiképp megtépázott idegekkel egy oktatni képtelen tanár órájáról. A különböző épületek stílusukban igencsak eltérőek, akad köztük historizáló és teljesen modern is, de nagyon jó ízléssel vannak összeillesztve. Az egész kampuszra jellemző, hogy jól szerkesztett, átgondolt és ízléses, nagyon kellemes.

A kampusz melletti parkban állt számomra a nap főattrakciója: hatalmas, szikár, egyenes törzsű fák meredtek az ég felé. Távolról igazán impozáns látványt nyújtottak, ahogy pedig beálltam közéjük és tátott szájjal bámultam a lombkoronájuk felé, nagyjából olyan érzés fogott el, mint amilyen egy vallásos embert keríthet hatalmába egy gótikus templomban.

A tegnapi kis túránknak köszönhetően, vörösek vagyunk, mint német turisták a Balaton parton, de mivel még csak március van, ez inkább elégedettséggel tölt el, mint bosszúsággal. A nyár előszele! <3 A busszal megyünk majd Death Valley-be, ahol a szerdai pultoslány szerint most még kellemes idő van, de nyáron igencsak rászolgál a nevére. Kíváncsi vagyok!
A szállásunkkal hatalmas szerencsénk van! Sokat beszélgetnek velünk a vendéglátóink, amiből megállapítottam, hogy egészen naprakész az angoltudásunk. Ténylegesen azokat a kifejezéseket, szófordulatokat használják, mint mi. Az apuka nagyon tájékozott és beszélni is szeret, úgyhogy sokat mesél a környékről, az ország történelméről és jelenéről.