TL;DR: Szétnéztünk San Diego-ban, aztán délnek vettük az irányt, célpont Tijuana.

Szolgálati közlemény: mivel egyre több eddigi szállásadónk is érdeklődik az utunk további részéről, így innentől a képek alatt rövid angol nyelvű leírás is lesz, nem kell meglepődni! :)

Az érkezés estéjén már mindenki kellőképpen fáradt volt, így 1 vagy 2 üveg sör elfogyasztásán és a némi tervezgetésen túl már nem csináltunk semmit. Másnapra, tehát 30-ára, egy kis San Diego-i városnézést terveztünk be, szállásadónk tippjei alapján kinéztük magunknak a város pár számunkra érdekesebb pontját. Az indulás után rögtön beugrottunk egy Wendy's-be (helyi gyorsétterem), ahol próbáltunk valami reggeli/ebéd szerűt szerezni. Itt aztán szembesültünk a sokunk fejében élő sztereotípiával: széles nénik és bácsik folynak le a gyorsétterem hozzájuk képest aprócska székének két oldalán, miközben majszolják a kis gyors kajájukat. Itt délen már nem annyira érződött a kaliforniai egészségmánia, gondolom, túl sok burrito és taco szivárog át ehhez a határon. :)
A helyi tömegközlekedés trolinak nevezett járművével mentünk be a belvárosba, ami a neve ellenére valahol félúton van a mi HÉV-ünk és egy modernebb vonat között: elég gyorsan halad, csak ritkán áll meg valahol, maguk a kocsik pedig elég jól néznek ki és tiszták is. Utazás közben megszólított minket két helyi lány, hogy honnan jöttünk, úgy tűnik a magyar nyelv mindig érdeklődővé teszi az embereket. (B: Farki pedig a lányokat, grrr.)
Na de, az első valós célpont a történelmi belváros volt, ami az aranyláz idejében létező várost mutatja be, tulajdonképpen egy működő városrész és egy skanzen keresztezése. Van itt régi pipabolt (B: Istenkirály volt!! El kell kezdenem pipázni!), bank, kocsma, szálloda, mindegyik a régi stílusban megcsinálva, az eladók korabeli ruhákat viselnek, de közben az egész valóban működik, a hotelben meg lehet szállni, a boltban a szivarozó eladótól vehetek dohányt, pipát, és így tovább. Azt azért nem állítom, hogy teljesen az aranyláz korában éreztem magamat, ahhoz túl sok volt turista, de azért jó volt elsétálgatni az épületek között és nézelődni. Ja, és találtunk Barinak érmenyomó gépet, szóval ismét bővült a gyűjtemény. :)

Egy hátsókert az óvárosban.
A garden in San Diego's Old Town.

A következő állomás az egyik helyi strand, nevezetesen Pacific Beach volt, ide busszal jöttünk át, ami azért is volt jó, mert közben tudtunk nézelődni. Magáról a strandról túl sok érdekeset nem tudok mondani, egy homokos part néhány szörfössel, meg 1-2 őrülttel, akik a maximum 16 fokos vízben fürödtek. Viszont nagyon kellemes volt ott sétálgatni, elmentünk egészen az egyik végéig, amit sziklák (mi mások :) ) zártak le. Még talán azt a mólót érdemes kiemelni, amire egy üdülő komplexum épült, de napközben látogatható, és elég sokáig benyúlik a tengerbe, így nagyon szép a kilátás róla a part felé.Kezdett esteledni, így ideje volt valami vacsora után nézni. A parttól visszafelé Daniék összefutottak két helyi sráccal, akikkel előző napon a buszon beszélgettek, ők ajánlottak egy szerintük nagyon jó és olcsó mexikói helyet a környéken. Egy kis kajálda volt, ami előtt csomó helyi állt sorba, ez mindig jó jel. :) És tényleg, bár a mexikói konyha továbbra sem tartozik a legnagyobb kedvencek közé, de amennyire lehetett, jó volt.

A Pacific Beach naplemente környékén.
San Diego's Pacific Beach around sunset.

A következő nap, 31-e célpontja Tijuana volt, ami a határ túl oldalán fekszik, tehát irány Mexikó! A határig még autóval mentünk (kb. 30 km lehetett), viszont még az USA-ban leraktuk egy parkolóba, magán a határon már gyalog sétáltunk át - ilyet se nagyon csináltam még, ezt általában repülővel vagy autóval sikerül abszolválni. Kicsit még szenvedtünk a határon, kerestünk egy határőrt, aki megerősítette, hogy vissza fognak minket engedni, nem kell vízummal játszani. Határozottan erre számítottunk, de jobb ezt előre tisztázni! :)

A határ mellett ilyen kis cukiságok élnek a földben.
These little guys are living right next to the walkway at the US-Mexico border.

Nagyon éles volt a váltás, a határ túloldala egészen zsibvásár hangulatú volt, eleinte a különböző nassolni valókat áruló kiskocsik jelentek meg, később néhány tacos, aztán ahogy beljebb értünk, egyre több gyógyszertár és fogorvos mellett mentünk el. (A fogorvos itt nyilván olcsóbb, a gyógyszertárra pedig részben az a magyarázat, hogy jó pár az USA-ban vényköteles gyógyszer Mexikóban simán megvehető, vagy legalábbis könnyebb hozzá receptet szerezni.) Sajnos a turistásabb részeken itt is szokás a utcai leszólítóemberek alkalmazása, amit én személy szerint kifejezetten utálok. Egyfelől bunkóságnak érzem csak elsétálni mellettünk, másrészt idegesítő, hogy ahelyett, hogy csak nézelődnék, folyton valaki arról magyaráz, hogy van tacojuk meg finom a margarita.

Sétálóutca Tijuana-ban.
A busy street with lots of shops and restaurants around the center of Tijuana. 

Némi sétálgatás után megállapodtunk egy helyi kis kifőzdénél, ahol (micsoda meglepetés) ettünk egy kis mexikóit. A többiek szerint sokkal jobb volt, mint a San Diego-i, én őszintén szólva nem éreztem nagy különbséget. Az evés után ismét elkezdtünk sétálgatni, majd kiszúrtuk A Zászlót. A Zászló, mint később kiderült, egy katonai támaszpont közepén van, és sokkal nagyobb, mint a mi lakásunk. Utánaolvasva kiderült, hogy 14.3 x 25 méter, a zászlórúd pedig 50 m magas. Egy program részeként több ilyet is telepítettek országszerte, vannak ennél nagyobbak is, Banderas monumentales néven emlegetik őket. Nagyon impozáns volt, ahogy ez a hatalmas anyag lengett a szélben, a méretéből adódóan úgy nézett ki, mintha az egész lassított felvételben mozogna. Mivel a város jelentős részéből látszik, eleinte nem tudtuk, hogy egy laktanya közepén van, így megpróbáltunk eljutni a zászlórúdig (toronyig...), eközben átvágtunk a város egy szegényebb negyedén is. Végül természetesen nem tudtunk teljesen a talapzatig eljutni, de a közelben találtunk egy nagyon hangulatos kis parkot, ahol elidőztünk egy kicsit.

A Zászló.
The huge flag (14.3 x 25 m) in Tijuana, one of the several "Banderas monumentales" around the country.

Amíg a csapat egyik fele beült egy sörre az egyik helyi kocsmába, addig mi Libával hármasban kicsit mászkáltunk még a városban. Pár utcányira Liba talált egy apró ajtót, ami egy kicsit lepukkant vásárcsarnokba vezetett, a falak tele voltak graffitivel, nekem nagyon bejött a hely kissé szedett-vedett hangulata, ráadásul egy másik kijáraton keresztül sikerült rátalálnunk egy helyiekkel teli részre, ahol úgy tűnt, mi vagyunk az egyetlen turisták. Az emberek sorban álltak a kis kifőzdés kocsik körül, közben fennhangon beszélgettek, zajlott az élet.
Innen már sok érdekes dolog nem történt, a határon meglepően könnyen átjutottunk, tulajdonképpen sor sem volt, és nagyjából senkit sem érdekeltünk. Innen nézve túlaggódtuk a kifelé utat, de azért jobb félni, mint megijedni! :)

Az kissé lepusztult piac.
A bit rundown and half abandoned but still working marketplace with lots of graffiti in Tijuana.