TL;DR: Végtelen dolgot láttunk az utóbbi két napban, meg se próbálom röviden összefoglalni. Illetve, de: Kiotó mesés!

Fantasztikus két napon vagyunk túl! Lejártuk a lábunkat, de nagyon megérte, mert itt tényleg majdnem minden sarkon egy újabb csoda vár. Kiotó végleg belopta magát a szívembe, ma arra is gondoltunk, hogy esetleg a tervezettnél egy pár nappal tovább maradunk. Emögött sajnos van egy kevésbé vidám motiváció is, Farki túlerőltette az egyik lábát, nekem meg fáj a gerincem egy szakasza, ami eléggé megrémít, ismerve a remek állapotokat odabenn, szóval kicsit pihentetnünk kéne a legyengült részeinket. Holnapra meglátjuk, hogyan tovább!

Tegnap első programként elsétáltunk az Aranytemplomig, ami talán Kiotó egyik leghíresebb látnivalója. Ez a szállásunktól nagyjából 30-35 perc alatt teljesíthető táv, talán nekünk kicsit tovább tartott, mert szándékosan bolyongtunk egyet a kisebb utcákban. A városban sok régi ház megmaradt, hozzájárulva a maximálisan kisvárosi hangulathoz, ezek közé ékelődtek be az önmagukban annyira nem mutatós, pár emeletes tömbházak. Érdekes, hogy bőven ki lehet emelni 1-1 olyan részletet, ami önmagában teljesen semmitmondó, összhatásukban mégis abszolút magával ragadóak az utcácskák. (F: Ami nagyon szórakoztató, hogy az USA-val ellentétben itt minden pici. :) Jó, nem minden, de a lakások, az utcák tényleg azok, kicsit olyan, mintha a Magyarországon megszokott méreteket másfélszeresére zsugorítanánk. Ez persze érthető is, hiszen majd' 130 millióan élnek egy bár nagy, de azért nem hatalmas országban, aminek a jelentő része hegyvidék.)
Az Aranytemplom kertjéig egy kővel felszórt ösvény vezet be, ennek a végén kell megvenni a belépőt, ami fejenként 1000Ft. Maga az Aranypavilon egy hatalmas tóban áll, aminek a szemközti oldalán masszív tömegnyomor volt. Úgy tűnt, ez mindig így mehet, mert volt egy őr, aki irányította a népet. Mivel nem különösebben szeretek heringpartiban közlekedni, a túlélésemért küzdve átvágtam az embereken, aztán néztem csak föl, hol is vagyok tulajdonképpen. A látványra annyit tudok mondani, hogy WOW! A tó, amennyire a földről meg lehetett állapítani, teljesen amorf formájú és több kisebb-nagyobb sziget van kialakítva benne. Valamelyiken épphogy csak elfér egy fa. A pavilon vonalvezetése teljesen egyszerű, a fölső két emeltét egyöntetűen arany borítja. Megállapítottuk, hogy akár lehetne giccses is, de nem az, igazán ízléses és impozáns látványt nyújt.

Kinkakuji - Golden Pavilion Temple/ Aranypavilon       

A komplexumhoz tartozik még több, kisebb épület, többek között egy régi teaház, ahonnan régen a legszebb volt a kilátás a Pavilonra, de mára benőtték a fák a panorámát. Természetesen itt is minden leégett egy ponton (a fa épületek lépfenéje), a főépületet szándékosan gyújtotta fel valami elmeháborodott, de 1955-ben újraépítették a pontos mását.
Következő menüpontnak kinéztünk egy közelben lévő templomot, ami leginkább a lokációja miatt tűnt izgalmasnak. Egyik templomtól a másikig nagyjából 50 perc lett volna az út, ami aztán több, mint másfél órásra nyúlt, mert utunkat állta egy buta golfpálya. A templom közvetlenül a hegyek lábánál van, a legrövidebb út a golfpályán keresztül vezetett volna oda, ami jónak is tűnt, mert nem volt lezárva a hely, de aztán beleütköztünk egy pofába, aki ékes angolsággal annyit mondott, hogy "NO! Shōden-ji? NO!". Szóval vissza... ez nagyjából egy 2-3 km-es kerülő volt. Utólag azt kell mondjam, jól jártunk, mert másképp nem találtunk volna rá azokra a házakra, bambuszligetekre, mint így, meg a temetőre!! A templom maga elég uncsi volt, nem is mentünk be végül, de volt mellette egy hatalmas buddhista temető, ahonnan a városra is rá lehetett látni. A temetőt teraszosra építették, a közepén pedig volt két nagyobb tó (ez mondjuk egy kicsit bizarr). A teraszokat szinte teljesen elfoglalták a sírok, néhol alig lehetett elmenni köztük. Úgy tűnik, itt családilag temetkeznek, mert egy nagy alapon mindenhol több kisebb, kő fejfa állt. A fejfákra pedig bambuszlapok voltak tűzve, gondolom, imádság, vagy áldás volt rájuk írva.       

Buddhist cemetery next to Shōden-ji Temple/ a temetőShōden-ji Temple/ maga a templom

A hegymászás után hazaindultunk, leereszkedtünk a város lapos részére, közel a kis lakunkhoz bevásároltunk, majd csináltam vacsit. Négy, vagy ötféle gombából főztem egy tejszínes pörköltöt, jó sok hagymával meg hozzá főztem ki üvegtésztát. Mindez egy darab serpenyőben, pálcikával egy kisebbfajta kihívás volt, de azért jóféle lett. :D

Ma délelőtt nagy vonalakban elterveztük a további kiotói programunkat, aztán nekiindultunk a mai adagnak. A gerincem miatt kicsit lustára véve, busszal mentünk az első állomáshoz, ami a Honen-in templom volt. A buszmegállóban egy idősebb pofa odalépett hozzám egy "Hello!"-val, majd mondta, hogy "beauty", amikor rámosolyogtam, kérdezte, hogy "America?", mondtam "Hungary". Ezt ízlelgette egy darabig, kezet csókolt, majd felszállt a buszára.
A Honen-in netes ajánlás alapján Kiotó egyik legszuperebb temploma és valóban. A kapun belépve egy kis, mohával borított mesevilágba csöppen az ember. Annak ellenére, hogy egy igazi gyöngyszem, nem nagyon ismert, így szerencsére tömeg sem volt. (F: Annyi csodás helyet láttunk már ebben a másfél hónapban, hogy nem tudnám biztosan azt mondani, hogy ez volt eddig a kedvenc helyem, de biztosan a toplista elején szerepel, nagyon magával ragadott a hely hangulata!)

Honen-in Temple, a little moss wonderland

A Honen-in után a Philosopher's Path-on (Filozófus sétánya) elindulva lesétáltunk a Maruyama Parkig. Útközben még láttunk sok szépet és jót, mindjárt megpróbáljuk kibogozni, mit! :D Na szóval, a San-mon gate-en keresztül elérkeztünk a Nanzen-ji templomig. A San-mon kapu gyakorlatilag egy hatalmas kilátó, jó drága belépőjeggyel. Kívülről szép, fel nem mentünk. A kapu és a templom is egy újabb hatalmas komplexum tagja, amin végigfut egy viaduct. Ezen keresztül véletlenül sikerült bemásznunk egy kisebb vízműtelepre, ahonnan aztán ki is kellett másznunk, mert zárva volt a kapu (Remélem, nem volt bekamerázva!). Miután sikerült kiszabadulnunk, követtünk egy régi sínpárt, ahol az 1800-as évek végéig leeresztették a kisebb hajókat a közeli folyóba. A sínek egy kisebb mocsaras területbe torkolltak, ami egy kisebb tóban folytatódott.     

Philosopher's Path

San-mon gate/ San-mon kapuViaduct close to Nanzen-ji Temple 

A Maruyama Parkban egyszer már voltunk, mert ott található a Yasaka szentély, amiről már korábban írtam, most bejártuk a másik felét. Kerestünk egy kellemes szegletet, ahol felvehettük az alábbi kis videót:

A videón hiába tűnik úgy, se fáradtak, se rosszkedvűek nem vagyunk, csak szerintem már túl alacsony a pulzusunk.. :D Meg itt nagyon halkan kell beszélni, különben kinéznek. Az amerikaik állítólag ezzel rendszeresen szenvednek, hogy amikor direkt figyelnek, még akkor is túl hangosak. No mindegy, boldog születésnapot még egyszer! Szeretlek és hiányoztok! <3 Virtuális orchidea:

A park után, a Kōdai-ji templom érintésével egy kisebb időutazásban volt részünk, találtunk egy negyedet, ahol csupa régi ház áll, gésák vannak a plakátokon és rengeteg a kimonóba öltözött turista. A templomtól nagyon szép volt a rálátás a városra, de a legnagyobb látványosság egy HATALMAS Buddha szobor volt. Sajnos nem tudtunk hozzá közel menni, mert már be volt zárva, de azért ajtón keresztül leskelődtünk.  

A gigantic Buddha statue close to Kōdai-ji Temple A charming little area in the city with old houses, little shops and lots of turists

A kis időutazás közben igazán nekem való dolgot találtunk! (F. Ha a képről nem lenne egyértelmű, ez egy óriási PLÜSS figura.)

Ezután nagyjából arra maradt energiánk és időnk, hogy elsétáltunk a Kijomizudera templomig, ami egy erősebb emelkedő végén van. Mókás, ahogy az ember tekereg felfelé a szűk utcákon, aztán hirtelen előkerül a semmiből egy hatalmas, pazar templomegyüttes. Zárás előtt 5 perccel értünk oda, úgyhogy konkrétan elfutottam az őr mellett, fel a lépcsőkön, körberohantam, amin tudtam, kattintgattam párat, majd lefutottam, mert már nagyon mondta a hangosbemondó a takarodót.

Kijomizudera Templea 

Ha úgy gondolnátok leírás alapján, hogy ez sok, ennél még sokkal többet láttunk ma! Valami nem is "hivatalos látnivaló", csak épp szembejött az utcán és leesett az állunk tőle. Sajnos nem vagyok akkor fotós, hogy átadjam ezeknek a helyeknek a valódi hangulatát, de remélem, valamicskét sikerül érzékeltetni abból, amit itt átélünk!

F: Zárásnak még beszúrnék egy képet, kimondottan Apának címezve. Itt majdnem minden tóban, patakban ekkora halakat látunk, nagyobbak, mint az alkarom. Nem, nem próbáltuk meg kifogni őket, valószínűleg a helyiek kevéssé díjaznák a mutatványt. :)

There are huge koi fish everywhere!!