TL;DR: Kicsit mellényúltunk. Hupsz!

Tegnap elhagytuk Szöult. Átjöttünk Busanba, ami Korea második legnagyobb városa, ennek ellenére nem túl közismert. Gyakorlatilag az egész országot át kellett szelni, de nagyon kényelmes volt az út és gyorsan elrepült. A gyorsvonat 2 és fél óra alatt tette meg a távolságot, azt hiszem, 260-70 km/h sebességgel repesztett. A vonaton az ülések baromi tágasak, sok lábtér van, lehajtható asztalka, lábtartó és rendesen takarítva van az egész, legalábbis tiszta volt. 
Szokás szerint Airbnb-n foglaltunk szállást, mivel eddig mindig bevált, olcsó(bb, mint a szállodák és vendégházak) és a legkönnyebb módja a helyi dolgokkal való ismerkedésnek. Másképp nehezen mondhatnánk el például, hogy laktunk igazi marokkói családi házban. A mostani utunk alatt a legfontosabb szempontok, hogy legyen mosógép, konyha, stb., szóval alapok, amivel el tudjuk látni a dolgainkat. Emellett mindig angol nyelvű leírást keresünk, tekintve, hogy egy szót nem tudunk koreaiul. Erre rájött, hogy Busannak fantasztikus természeti adottságai vannak, eleve a tengerparton fekszik, különböző nagyságú hegyek magasodnak konkrétan a városban, szóval úgy döntöttünk, hogy kicsit többet áldozunk, mint szoktunk, de szeretnénk kilátást is meg eleve egy bomba jó szállást. Hosszas keresgélés után ráböktünk egyre, ahol privát szobát hirdettek pezsgőfürdős káddal, gyönyörű kilátással, konyhával, mosógéppel, szárítóval, minden klappolt. A vendéglátónk egyetemi hallgatóként szerepeltette magát. És akkor következett a valóság:

Megérkezve egy ipari negyed közepén találtuk magunkat, egy kissé lepukkantnak tűnő motel bejáratánál. Hosszasan toporogtunk az ajtóban, próbáltuk kitalálni, hogy most ez-e az, vagy sem (Koreában kevéssé működik a Google térkép, nem lehet útvonalat keresni, sok címet eleve nem jól jelöl be és utcakép sincs mindig). Pont indultunk volna tovább, amikor kirohant egy idősebb, koreai fickó, hogy "Airbnb Barbara, Airbnb Barbara". Azt hiszem, az érzékelteti, hogy mennyire beszélt angolul, hogy azt sem tudta, hogy a Barbara női név, de abban sem vagyok biztos, hogy tudta, hogy az egy név. Bólogattunk, hogy azok mi lennénk, erre beterelt minket a motelbe. Felkísért minket a szobába, ahol valóban volt szép nagy kád, de az ablakon kinézve munkagépek fogadtak, nem lélegzetelállító panoráma, úgyhogy új szobát kértünk. Már ez se volt egyszerű, Farki próbálta neki angolul mondani, hogy mi a probléma meg mutogattuk a telefonomon a képet, de nem értette, felhívott valakit, aki nagyjából beszélt angolul, a végén az közvetített. Kaptunk új szobát, egy fokkal jobb kilátással, de nagyjából ennyi volt az érdemi része. A szoba fénykorában nem nézhetett ki rosszul, de mostanra nagyon lelakott, nem is volt rendesen kitakarítva, mindenhol kétes eredetű foltok és lyukak voltak. Némi tisztogatás után ki akartuk próbálni a kádat, de nem működött. A lámpák közül pár szintén nem, mint ahogy a klíma sem. Konyha nem volt.
Mivel a bejáratnál elég egyértelmű plakátok sorakoztak, a folyosókon nem volt világítás, csak némi hangulatfény derengett, így tudtuk, hogy egy szex motelbe csöppentünk, de még próbáltuk elérni a hostot a problémákkal és kérdésekkel, az elején még mosási lehetőségben is reménykedtünk. Egy óra alatt nagyon felhúztam magam, pláne, hogy a host eltűnt, úgyhogy mondtam, hogy akkor mától új szállás. Végig böngésztük az Airbnb oldalát, hogy hogyan lehet lemondani a foglalást és visszakapni a pénzt, nem egyszerű elérni őket, mindent megtesznek, hogy kimaradhassanak, de végül sikerült. Viszont sokáig vacilláltunk, mert ahogy egyre később lett, bennem a hely úgy keltett egyre rosszabb érzéseket, az motoszkált a fejemben, hogy milyen emberek üzemeltethetnek egy ilyen helyet és vajon mit szólnak, ha visszaköveteljük a pénzt. Végül győzött, hogy nem akartuk, hogy lejárjon az Airbnb-n megszabott határidő és éjfél körül elküldtük a panaszlevelet, amit írtam. Nagyon gyorsan reagáltak rá, kérdeztek párat, kértek képeket, fél 2-kor abban maradtunk, hogy ma reggelig várnak, hogy el tudják-e érni a hostot, utána visszajeleznek. Nem ez az éjszaka volt életem legpihentetőbbje.
Mivel még a panaszlevél előtt lefoglaltuk az új szállásunkat, reggel amilyen gyorsan tudtunk, húztunk el a helyről. Fél 10-kor találkoztunk az új hostunkkal, egy nagyon helyes, fiatal koreai sráccal, aki az anyukájával lakik. A lakás egyszerű, gyönyörű és tiszta és ezt a lakópark részt teljesen körbeveszik a hegyek. A 24-iken lakunk, így mesés a kilátás. A srác nem annyira beszél jól angolul, így az esti litániám egy részét nem értette (leírtam neki, hogy borzalmasan mellényúltunk), de nagyon empatikus volt. Mondta, hogy nagyon fáradtnak nézünk ki, gyorsan körbemutogatta, mit, hol találunk, kérdezte ettünk-e, majd a nemleges válasz után kicsivel megjelent egy tálca étellel és kifele behúzta az ajtót, hogy tudjunk pihenni. Az anyukája egy szót nem beszél angolul, viszont kis mosolygós, amikor elindultunk várost nézni, az ajtóban integetett nekünk. Szóval ég és föld a két szállás! Itt nagyon jó helyen vagyunk, kár, hogy elsőre nem ezt választottuk, de így legalább van mit mesélni! :)
A motelből való távozásunk után még küldtem pár képet a szobáról nappali fényben az Airbnb-nek, délutánra jött is a levél, hogy az utolsó centig mindent visszakapunk, már el is utalták, csak kellhet pár nap, mire megjelenik a számlánkon. Hát.. így töltöttünk egy ingyen éjszakát egy szex motelben!