TL;DR: Még egy búcsú nap volt hátra Amerikából, aztán irány a Távol-Kelet! "Kicsit" megkésve bár, de záródik az amerikai sztori.

Utolsó teljes napunkon az eredeti tervek szerint délelőtt Attilával találkoztunk volna, aki egy helyi termelői piacon árult. A valóság ezzel szemben az volt, hogy miután visszavittem a bérautót, rájöttünk, hogy még van némi elintéznivalónk az út szöuli részével kapcsolatban: nem minden napra volt szállásunk, nem néztünk még utána, hogy pontosan hogy jutunk el a reptérről a városba, és hasonlók. Mire ezekkel végeztünk, már bőven elmúlt dél, így a piacozást buktuk, ellenben délutánra megbeszéltünk némi közös programot. Úgy alakult, hogy volt még egy szabad óránk, így kitűztük magunk elé a Célt: menjünk el egy közeli boltba, és vegyünk valami ehetőt, ami hús is és nem is édes. :)  Ez részben sikerült is, bár a megvásárolt sonka a Magyarországon kaphatónál határozottan édesebb volt, de még pont a már megemelkedett ingerküszöbünk alatt, így elégedetten tömtük magunkba. (B: reménykedtem, hogy Koreában jobb lesz a helyzet, aztán reménykedtem, hogy Japánban jobb lesz a helyzet édesség fronton, most reménykedem, hogy a további országokban jobb lesz a helyzet! :'D )
Délután aztán Attilával és Danival autóba ültünk és átmentünk San Francisco Ocean Beach nevű tengerpartjához sétálni egyet. Számomra talán az tetszett legjobban a partban, hogy meghagyták teljesen természetesnek; amellett, hogy a tisztaságra figyelnek, nincsenek bódék, pálmaleveles napernyők és hasonló kiegészítők, így a várostól pár száz méterre úgy érezheted magadat, mintha kivonultál volna a természetbe. Nagyon hosszan sétáltunk az óceán mellett, beszélgettünk, nagyon jól éreztem magamat.

Ocean Beach, San Francisco - loved that it's kind of untouched 

A cél a part északi vége volt, ahol egy romos fürdőt és a körülötte kialakított parkot akartuk megnézni, viszont mivel a csapat fele már elég éhes volt, előtte még beültünk egy közeli étterembe enni. Ahhoz képest, hogy a hely gyakorlatilag szó szerint a parti sziklákra épült, így gyönyörű volt a kilátás, meglepően reális árakat találtunk az étlapon, helyi viszonylatba persze.
Tehát a fürdő. A neve Sutro Baths (volt?), egy XIX. század végén épült sós vizes fürdő, ami aztán 60-as években bezárt, majd röviddel ezután le is égett. Ma már csak beton alapzatok és lépcsők találhatóak meg a kis öbölben, amit az emberek előszeretettel látogatnak. Kicsit elfogult vagyok, mert kifejezetten szeretem a romos épületeket, de tényleg nagyon jól nézett ki már a part magasabb részeiről is, és élmény volt bejárni a megmaradt alapokat - sokan csak azért jöttek ki, hogy itt fényképezkedjenek.

The ruins of Sutro Baths at Ocean Beach, San Francisco

Az a nap egy érdekes fordulattal zárult. Egy magyar barátunk, akivel legutóbb a londoni lakásukban találkoztunk és azóta Szingapúrba költözött, még előző nap posztolta Facebookra, hogy épp San Francisco-ba tart egy tréningre, így ha már mindannyian épp a világ másik végén vagyunk, akkor felmerült, hogy nyilván jó lenne találkozni. :) Szerencsére Berkeley közelében volt a szállása, a kocsiban még volt egy hely, így hazafelé őt is összeszedtük és beültünk egy helyi sörözőbe. A pub különlegessége, hogy a saját maguk által főzött söreik vannak csapon, és külön plusz pont, hogy van kb. 1,5 decis kóstoló pohár is, így a sörlap több, mint felét ki tudtam próbálni. Volt itt minden, búza, zabbal készült lager, vörös ale, porter, milk stout, és mások. Utóbbiról eddig még nem hallottam, ez egy olyan stout, amihez laktózt adnak, és mivel az élesztő a tejcukrot nem tudja lebontani, így testesebb, kissé édesebb sör lesz a végeredmény. Nekem nagyon bejött, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy korsó, vagy akár egy 3 decis pohár már lehet, hogy sok lett volna. Az este végén még elköszöntünk a többiektől, különösen Attilától, és utolsó alkalommal visszaindultunk ideiglenes otthonunk felé. (B: Általában elsőre kissé visszahúzódóan viszonyulok az ismerősök ismerőseihez, viszont Petra az első pillanattól kezdve belopta magát a szívembe, ennek már kb. 9 éve. Érdekes volt most látni, mennyit változott - SOKAT - és azon gondolkodtam, hogy hogy engedheti meg magának Magyarország, hogy fiatal, talpraesett, értelmes embereket csak úgy kidobáljon magából. Ráadásul, aki vehemensebb elkezdi szinte csak negatív színben látni kis hazánkat és így soha nem fognak hazatérni. Igazából minden lopás, minden gátlástalanság... egyebek mellett, ez az, ami a legjobban dühít a kormányban: mindegy hogyan, mindegy ki fölött, csak hatalmat gyakorolhassanak. Azt gondolom, hogy a hatalommal felelősség is járna, aminek most szikrája sincs meg.)    

Másnap összepakoltuk a maradék cuccunkat és elbúcsúztunk házigazdáinktól (és pótszüleinktől :) ), majd kimentünk a reptérre, ahol a szokásos procedúra után egy 13 órás repülőút várt ránk, amitől már előre féltem. Végül sokkal kellemesebben telt az idő, mint számítottam rá, a Singapore Airlines határozottan az eddigi kedvenc légitársaságom. Felszállás után (és leszállás előtt) meleg, nedves törölközőket osztogattak, hogy fel tudjuk frissíteni magunkat, a kis egységcsomagunkban volt párna, takaró, zokni (hogy legyen mire lecserélni a cipőnket), fogkefe, fogkrém. Az ebéd és vacsora nagyon finom volt elég méretes adagokkal, a személyes monitorok meglepően nagyok voltak és a választék tele volt egészen új filmekkel (pl. Sicario, Spotlight), mindez a legalapabb turistaosztályon. Természetesen az italok is ingyen voltak, ideértve az alkoholokat is. Ez utóbbiról amúgy az az elméletem, hogy amíg a fogyasztást kordában tudják tartani, addig ez a légitársaságnak teljesen kifizetődő, mert az amúgy ennyi idő alatt nyűgössé váló utasokat sötéttel, filmekkel, pár koktéllal és nasival egy békés, szedált állapotban lehet tartani az utazás alatt. :) (B: Nagyon fura volt, hogy 13 óra alatt nem ment le a nap!!)

San Francisco-ból Szöulba.
From San Francisco to Seoul.

Imádtam az itt töltött időt, nyilván ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy barátok vettek körbe és a vendéglátóink mindent megtettek azért, hogy otthon érezzük magunkat, köszönet ezért ismét mindenkinek. Attila, Laura, ez természetesen nektek is szól! :)

Nancy, David, Diana, if you see this: thank you for letting us stay and made us feel like we were at home! Devin, the stake and hot sauce was awesome! :)