TL;DR: Egész nap zuhogott az eső, de azért néztünk várat, piacot és baromi jót vacsoráztunk.

Mára esőt jósoltak és sajnos nem tévedtek, egész nap esik. Borzalmasan utálom az esőt! Mondtam, hogy számomra egyetlen akceptálható eső forgatókönyv van, amikor az ember 35 fokban, fürdőruhában pancsol valami tóban/tengerben, amellé elfér. Ennek ellenére nem akartuk veszni hagyni ezt a napot, úgyhogy a Nijō vár felé vettük az irányt. Előtte némi készpénz reményében betértünk egy bankba, de nem váltottak dollárt, úgyhogy így jártunk. A Nijō az 1620-as évektől volt sóguni rezidencia, az idők folyamán többféle megpróbáltatás érte, pl. egy része leégett egy villámcsapástól, végül Kiotó tulajdonába került és megnyitották a nyilvánosság előtt. Az egészet körbeveszi egy nagyjából 2,5 méter széles vizesárok, a központi részt pedig egy második. Korea után itt meglepően drágák a belépők, a vár kettőnknek 3000 Ft volt.
Abba az épületbe, ahol a sógun fogadta a vendégeit, be lehetett menni, persze alapos előkészítés után. A bejárat előtt egy japán asszonyság letörölte a kabátunkról a vizet, majd a bejárat után természetesen le kellett venni a cipőnket. Farki második pár cipője is feladta a harcot, kilyukadt a talpa, neki a zokniját is kiszúrták, hogy nedves, azt is le kellett vennie. Sajnos berendezés itt sem volt bemutatva, a fő attrakciót a szobák falát borító festmények jelentették. Nekem összességében annyira nem tetszett, de amin megakadt a szemem, az az ajtók szintje fölötti, fantasztikus, non-figurális festés volt. Fehér, hullámszerű vonalak fonódtak össze halvány arany háttér előtt, különböző árnyalatú négyzetekkel díszítve. Azonnal Klimt Woman In Goldja jutott eszembe, nem csodálkoznék, ha valami ilyesmiből inspirálódott volna. Sajnos nem lehetett fotózni, úgyhogy ezt el kell képzelnetek!      
A vár belsejét alapvetően két palota és több, hozzájuk kapcsolódó kert alkotja. A másik palotába nem lehetett bemenni, így a kerteket jártuk végig. A japán kertépítés csodálatos!! Zitának küldtem egy képet és megjegyezte, hogy még a növényeknek is olyan japános alakja van és tényleg. Látszik, hogy minden gondosan ki van találva, elrendezve és karbantartva.

Nijō castle in Kyoto/ Nijō vármain entrance/ főbejáratan awesome pond connected to one of the palaces/ az egyik palotához kapcsolódó tóthe inner palace/ a belső palota

A vár után újabb elkeseredett próbálkozásokat tettünk pénzváltásra, nagyjából 5 helyen sikertelenül, majd egy pláza(!) hetedik emeletén sikeresen! Sok bankban egyáltalán nem váltanak, egyet találtunk, ahol volt ilyesmi, de 4-kor záróra. Mi 16:00-ra értünk oda... Miután már volt miből gazdálkodnunk, bementünk a Nishiki Marketbe, mert azt olvastuk, hogy ott is vannak olyan street foodos bódék, mint amilyeneknél Koreában degeszre zabáltuk magunkat. Sajnos csalódnunk kellett, a piac, két szárnyat leszámítva, teljesen modern, inkább egy bevásárlóközpontra hasonlít. Végigjártuk a két, számunkra izgalmasabb szárnyat, de nagyon durván el voltak szállva az árak, sajnos turistákra szabták őket. Egy helyet találtunk, ahol valami golyócskákat árultak 650-ért, azokat megkóstoltuk. Szokás szerint lövésem sincs, mit ettünk, de egész finom volt. A golyó tésztája nagyon nyúlós és laza volt, abban volt elrejtve egy darab polip. Járt hozzá egy sűrű, édeskés, sötét szósz (nem szója), majonéz és jó sok újhagyma.
Még be volt tervezve pár templom és kert, de itt minden 4-5-kor bezár, úgyhogy gyakorlatilag mindről lemaradtunk. Erre át kell állnunk! Koreában valahogy sosem volt kérdés, hogy hány óra, mindig minden nyitva volt. (F: Igazából a paloták ott is bezártak 5 felé, csak pont jó ütemben kaptuk el őket. :) - B: A kertek, parkok, egyebek viszont nem!) A térképre tekintve, picit nyűgösen indultunk haza, mert 6 km-re voltunk a lakástól és már nem igazán volt rajtunk száraz felület, azt leszámítva, amit a kabát takart. Nekem a csizmám alulról nem ázott fel, viszont felülről belefolyt a víz, úgyhogy én is békésen cuppoghattam Farki mellett. Az a rész, amin ma végigmentünk egészen más volt, mint a tegnapelőtti. Ott, ahogy egyre később lett, egyre jobban felpezsdült az élet, most meg alig találkoztunk 1-2 emberrel. Néhány kihalt utca egészen kísérteties volt, mivel a közvilágítást nem viszik túlzásba.
Itthon lerugdaltunk magunkról minden vizes holmit és leültünk a net elé vacsi helyet nézni. Tegnap se ettük halálra magunkat meg ugye ma se a hat golyócskával, szegény Farki meg ráadásul sushira készítette a gyomrát a piac előtt, úgyhogy ránk fért némi rendes étel. A szállásunk Airbnb oldalán ajánlottak egy közeli helyet, elnéztünk oda, de tele volt, amit nem is bántunk, mivel lehetett bent dohányozni és ezzel gyakorlatilag mindenki élt is. Elképesztő füst volt!! Amerikában végképp elszoktam a cigiszagtól.
Nagyjából két sarokkal odébb Farki kinézett egy ramenezőst, ami viszont bomba jó volt! Egy egyszerű kis hely, van benne egy hosszú pult, ahol lehet enni és két földszintes asztalka párnákkal. A pincérek nem tudtak angolul és nem volt angol étlap, úgyhogy a szakács személyesen jött ki elmagyarázni, hogy mi micsoda. Angolul ő sem tudott annyira, inkább japán ételneveket mondott sorban, de így is sokkal könnyebb volt már beazonosítani, mit ennénk. Farki kért egy "alap" rament, majd leírja, hogy mi volt benne, én pedig egy tsukement. A tsukemen azt tudja, hogy nem egyben hozzák ki az ételt, hanem külön a belevalókat és külön a levet, aztán lehet mártogatni. Annyira finom volt!!! Képtelenség lett volna mindet megenni, de nagyon elégedetten távoztunk. A tojásomtól teljesen el voltam ájulva. Nem tudom, hogyan készítették el, de egészen krémes volt a sárgája és nagyon gazdag volt az íze. A szakács menet közben hozott nekem egy másik szószt is, amibe lehetett mártogatni, az is ízlett. Meg hozott egészen finomra tört gyömbért, ez a gyömbérfüggőségemmel külön plusz pont! :)
F: Az enyém tényleg egy alap leves volt nagyjából fele-fele arányban tésztával, mungóbabcsírával és némi sertés hússal. Utóbbiból vékonyabb szeleteket voltak a levesben, amiket előzőleg kicsit megpirítottak. Nem tudom, magába a lébe mit tettek, de nagyon finom volt az egész! Kezdésnek amúgy ettünk még egy kevés hússal és zöldséggel töltött gombócot (dumpling), amit nem gőzöltek, hanem megpirítottak. Ismét nem tudom, pontosan mikkel volt fűszerezve (gyömbér azt hiszem, volt benne), de az biztos, hogy pár napig el tudnék élni ezen. :) (B: Dettó!! A dumplingok isteniek voltak!)

our dinner tonight: stuffed dumplings, basic ramen and tsukemen

A tegnapról szívesen írnék szépeket, de nem csináltunk SEMMIT! :D Az elmúlt másfél hónapban nem volt ilyen nap és nagyon ránk fért. Délelőtt fetrengtünk az ágyban és annyira nem éreztük a csít, hogy kivontuk magunkat a forgalomból.
A cuccaink eddigi állásáról egy kis összesítés: -1 farmer, -3 cipő, -2 zokni, -2 boxer, +2 cipő, +2 pulcsi, +2 nadrág. :D     

random street next to Nishiki Market/ egy piac melletti random utca