TL;DR: A nagy zabálás folytatódik!

Többen kedvesen megkérdeztétek a szöuli kaják után, hogy csinálunk is-e valamit, vagy csak eszünk, erre annyit tudnék mondani, hogy naponta egyszer eszünk általában, csak relatív sokáig vagyunk egy helyen, ezenkívül van 1-2 nap, amikor tudunk több mindennel kísérletezni egy helyen, ott 1 adagot felezünk ketten. Szóval még nem vagyunk 150 kilósak, se külön-külön, se együtt. :D

Packaged sushi dinner from a shop. Not bad, but getting better...

B: Az első sushi élményünk Japánban. Ezek előrecsomagoltak a boltból, de igazából majdnem megütötte az otthoni sushi szintjét. Az egyik roll picit nekem édes volt és a wasabi paszta, amit adtak hozzá nem ízlett, de nem volt kevésbé friss, mint amit pl. a Sushi Planetben adnak. Adtak hozzá szójaszószt, gyömbért, pálcikát. Teljesen jó volt!
F: Kétségkívül ettem már finomabbat, de valóban nem sokkal maradt el egy otthoni rendelős szusitól, sőt. Például a nigirikre a halszeletek sokkal szebben voltak vágva és ellentétben néhány budapesti társukkal, nem lehetett rajtuk átlátni. És még olcsóbbak is voltak. :)

És akkor a real deal!

Best sushi ever! Fresh and tasty at the outer part of Tsukiji market, the biggest fish market in the world .

B: Tokióban működik a világ legnagyobb halpiaca, a Tsukiji. Maga a piac érdekes élmény volt, a Gina félt bent, Farkit teljesen megbabonázta a hely, én kicsit csalódottan távoztam, de erről majd később. Ami a poszt szempontjából érdekes, hogy a piac körül számos étterem árul friss, úgy értem, pár órával azelőtt még úszott friss, tengeri herkentyűkből sushit. Nagy szerencsénk volt, mert az egyik legnépszerűbb helyet pont jó ütemben kaptuk el és hosszas sorbaállás helyett csak pár percet kellett várnunk, mire behívtak és leültettek. Még nagyobb szerencsénk, hogy a pultnál kaptunk helyet, úgyhogy a séf ott gyúrta előttünk az ételt. Összegzésként annyit tudok róla leírni, hogy URAMATYÁÁM!! Négyünknek 20 ezer forint körül volt a cehh, de ebből gyakorlatilag mozgásképtelenre ettük magunkat olyan minőségű halból, kagylóból és rákból, amilyet lehet, hogy többet látni sem fogunk majd. Mint a képeken, főleg az alsón látszik, nem spóroltak a szeletek vastagságával és méretével. Nem az otthon megszokott, papírvékony lapocskákat helyezték el a rizságyon. A Gina nem eszik rizst, úgyhogy egy nagy tál ikrát kért, amihez volt gyömbér is, az nem tudom, milyen volt, mert én meg ikrát nem eszem. :D A fiúk egy-egy 13 darabos válogatást kértek, ez látható a felső képen, én pedig az ételkártya alapján böködtem rá a kiválasztottakra, ennek egy része látható az alsó képen. A többieknek járt miso leves is, az se volt rossz. A zöld teát végtelen mennyiségben fogyasztottuk itt, mert ugye a hal úszni kíván.
Mi volt a fiúkéban? Balról jobbra: a fölső sorban az első valamilyen pácolt hering (F: egészen ropogós volt, már szinte annyira, mintha répát ennék), utána fésűkagyló, makréla, rákocska, japán omlett, shiromi (angolul whitefishnek hívták), angolna, az alsó sorban közepesen zsíros tonhal, valami finom hal (F: talán japanese yellowtail, de nem biztos, és nem tudom, hogy ez magyarul mi), sima tonhal, tengeri sün belsőség (uni), ikra, és megint csak tonhal. És persze a jobb szélen az elmaradhatatlan gyömbér, amiből bármennyit meg tudnék enni.
Én összesen 15 darabot ettem, amiben volt angolna, rák és shrimp, közepesen zsíros tonhal, lazac, 4 fésűkagyló, japán omlett, öhm... talán ennyi. Ebből a képen az angolna, k. zs. tonhal, lazac és shrimp látható. Leírhatatlanul omlósak voltak a halak, tényleg szinte szétolvadtak az ember szájában. A két nagy kedvencem a az angolna és fésűkagyló, de főleg utóbbi mindent vitt. Benne van a sushi etikettben, hogy a nigirik feltétjét épphogy bele szabad érinteni a szójaszószba, ehhez képest otthon néha úgy beletunkolom, hogy nehezebb lesz a darab (Imádom a szójaszószt!!), ezeknél tényleg vétek lett volna. A séf előzetesen megkérdezte, hogy kérünk-e wasabit, mondtuk, hogy igen, úgyhogy azt eleve beletette, a herkentyűk végét picit belemártottam a szószba és tökéletes volt az ízharmónia.
Már Magyarországról való indulásunk előtt teljesen rá voltam pörögve a japán sushi fogyasztásra, így ez a reggeli végképp felejthetetlen élmény marad.
F: Tudom, vétek, de nem tudom pontosan minden hal fajtáját, amit ettünk (és egy jó részét csak utólag lőttem be), főleg azért, mert nem is tudtuk mindet beazonosítani az étlap alapján. Lehet, hogy valamelyik felszolgálótól megkérdezhettük volna, de tapasztalat szerint az ő angoljuk sem erős és én sem vagyok képben ennyire a halak angol neveivel. Ehhez jön még, hogy az utóbbi egy hónap alatt hozzászoktam, hogy meg sem próbálom megkérdezni, mit fogok enni, mert valószínűleg úgysincs közös nyelv. Persze így kevesebbet tudok az ételről, de egy hatalmas pluszt ad az egész élményhez, mikor csak annyit látsz, hogy ez valami olajban sült fánkszerűség, de fogalmad sincs, hogy mivel van töltve, vagy töltve van-e egyáltalán. Semmi prekoncepció, nem számítasz semmire, mert nincs mire, így csak az első falat ízének és textúrájának élménye marad. Utána pedig jön a játék, mikor próbálod, próbáljátok kitalálni, hogy akkor ez most miből is van, de az esetek legalább felében legfeljebb csak sejtéseid vannak. Persze ebben a megközelítésben benne van a komoly mellényúlás esélye is, de eddig szinte mindig jól jártunk. :)
És akkor a kis kitérő után vissza a halakhoz. Az unit már régóta ki akarom próbálni, talán túl sok jót olvastam róla, így a gasztro-orgazmus ugyan elmaradt, viszont határozottan tetszett! A shiromi volt a legérdekesebb, nagyon kemény a húsa, egyáltalán nem rágós, és végig vajas hatása van, míg rágja az ember. Volt aki viaszosnak írta le, talán ez jellemzi a legjobban. A fésűkagyló is eszméletlen volt, szinte szétolvadt a számban. Tényleg egy fantasztikus élmény volt, határozottan ez életem legjobb szusi összeállítása, egy teljesen másik szint az eddigiekhez képest.

Korokke (this one is made from mashed potato and onions) and spring rolls from the street market close to our Tokyo apartment.   

B: Ezek is a japán alapételek közé tartoznak, utcai árusoknál, boltokban és étterem-kocsmákban is kaphatóak. A bal oldali a korokke (krokett ugyebár) nevezetű nassolni való, ami többféle dologból készülhet, ez éppen tört krumpliból, apróra vágott hagymával és fűszerekkel. Nekem ez a változat ízlett a leginkább, még jobban, mint a darált húsos, egyszerűen mennyei! A jobb oldali gyakorlatilag az, amit otthon tavaszi tekercsként eszünk, csak ropogósabbra sütik és darált hús + zöldség adja a tölteléket, nincs benne üvegtészta, vagy ilyesmi. Jó helyen ez is kiváló, amit a boltban vettem, az nagyon olajos volt.
F: A budapesti kínaiakban kapható tavaszi tekercsekkel általában az a bajom, hogy úsznak olajban, itt ez hál' Istennek nem így volt, és tetszett, hogy mennyire ropogós. De a favorit nálam (is) a korokke, nagyon egyszerű, de nagyon finom!  

 Some beverages we had, the last one has some alcohol in it, it's quite strong actually

B: Néhány érdekesebb ital a kínálatból. Angol hatásra Japánban sokkal elterjedtebb a tejes tea üdítőként, mint a sima ice tea. Persze a Gina nagy kedvence, a zöld tea mindnél nagyobb mennyiségben kapható. Alapjáraton nagyon szeretem a tejes teát, ez valószínűleg valami jemeni maradvány, úgyhogy muszáj volt kipróbálnom, de nem vettem többet. Összeragadt a szám, annyira édes volt, gyakorlatilag, mintha akácmézet kanalaztam volna magában. Ha az édességet levonom, kifejezetten finom lett volna, de egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni.
Az utolsó egy alkoholos üdítő, ami mindenféle gyümölcsös ízben kapható. Bár én elég erősnek éreztem, nagyon finom volt. Mondjuk ehhez hozzájárulhatott az is, hogy az utóbbi 2 hónapban eléggé elszoktunk az alkoholfogyasztástól. Nyári estékre ideális lenne, kár, hogy otthon nem kapható! Van egy hasonló csomagolású, amit Strongnak hívnak, annak 9% az alkoholtartalma, de ennek ellenére sikerült benne megtartani a gyümölcsös ízt. És van licsis!! Best!
F: A középsőt én vettem, és ha jól emlékszem, nem jött be, Sprite-hoz hasonló ízvilág, némi rágógumi felhanggal és közepesen hosszú, Gabi fogrém jellegű lecsengéssel. Na jó, ennyire azért nem volt rossz, de többet mindenesetre többet nem vettem. A tejes tea szerintem is borzalmasan édes volt, az almás üdítőben viszont én nem éreztem semmi alkoholt (kb. 5-6%-os), ellenben nagyon ízlett, ami egy veszélyes kombináció, így lehet szépen fejre állni valamitől.

Picit hazudtam, mert a vacsit átcsúsztatjuk egy harmadik részbe. Addig is az eddigi linkek:
Szöuli kajaélmények első rész
Szöuli kajaélmények második rész
Japán kajaélmények első rész

És a folytatás:
Japán kajaélmények harmadik rész