TL;DR: Sokféle dolgot ettünk Szöulban, amikről a lemaradásra való tekintettel most soron kívül beszámolunk.

Szóval a helyzet az, hogy eléggé le vagyunk maradva a blogolásban, viszont szeretnénk valami aktuális tartalmat is megosztani, ezért arra gondoltunk, hogy csinálunk egy kis posztot az érdekesebb ételekről és italokról, amit az utóbbi időben fogyasztottunk. A többséghez lesz kép is, de van, ahol elfelejtettünk fotózni. :(

Although we haven't finnished the story of the US, here is a little preview from Korea: food! :)
First local meal in Seoul - rice, kimchi, fish soup and tiny salty shrimps

F: Első helyi ételünket egy levesezőben fogyasztottuk el, a helyet a foursquare-en nagyon ajánlották, egyik érdekessége amúgy, hogy nincs étlap, csak napi menü. A kis fém edényekben az asztal közepén mindenféle köretek vannak, például kimcsi (fűszeres savanyított/erjesztett káposzta), ezekből a középen lévő porcelán tálra szedhetsz, és onnan ehetsz pálcikával. Csak a kimcsit próbáltam, nekem kicsit talán túl erőteljes, kissé erjesztett volt az íze, de maga a fűszerezése bejön. A leves halleves volt, némi zöldséggel és tojással, kicsit íztelen halászlére emlékeztetett, a hal textúrája sem jött be igazán, kicsit rágós volt. Némileg sótlan is volt, ezen egy külön adott ízesítővel lehetett segíteni: apró, 1-2 mm-es rákocskák nagyon sós lében. Kaptunk még egy tálka rizst, ami nem volt ízesítve, és a helyi szokásoknak megfelelően kissé ragacsos volt, hogy lehessen pálcikával enni. Járt még hozzá egy szósz féleség, ami füstös szósszal leöntött hagymakarikákból állt, nekem nagyon bejött,a füstössége kb. a jól átsült szalonnára emlékeztetett. Összességében nem volt rossz a kaja, de határozottan nem ez volt a kedvencem.
B: Mivel nincs étlap, előre megbeszéltem magammal, hogy bármit raknak elém, megeszem, de sajnos a hal lével kapcsolatban annyira mélyen gyökeredző undor él bennem, hogy erősen hányingerrel küszködtem. A hely amúgy jópofa volt, angolul persze nem tudtak, ez általános jelenség Szöulban, de mindent elmutogattak, hogy hogyan kell keverni/fogyasztani. Kimcsiből azóta ettünk finomabbat, de az étteremben sem volt rossz. A rizs teljesen más fajta, mint otthon, ez jobban ízlik. A leves valószínűleg nem lehetett rossz, mert valamennyit azért sikerült legyűrnöm belőle. Számomra érdekesség volt, hogy ezen az estén tudtuk meg, hogy a pálcika, amit az étteremben kaptunk, koreai stílusú, ami azt jelenti, hogy teljesen lapos, a nálunk megszokott, kerek forma pedig kínai. A lapossal számomra nehezebb enni, de azt hiszem, kezdek belejönni.

Our first hosts made us an amazing local, 3 course dinner: a chicken, a seafood and a kimchi dish (with sesame leaves and pickled radish) 

B: A második esténken arra estünk vissza a szállásunkra, hogy a vendéglátóink (egy házaspár) épp vacsorát főztek. Rögtön megkérdezték, kérünk-e, gondolkodás nélkül rávágtam, hogy igen. A menü 3 fogásból állt: előételnek kimcsi pancake (az amerikai palacsinta), főfogásnak pedig egy csirkés és egy tengergyümölcsei tál. Igazából fogalmam sincs, miből és hogyan készültek, szóval leírom, mi volt az én benyomásom. A kimcsi palacsinta isteni volt, bármennyit meg tudnék belőle enni!! A tengeri izébizében volt rengeteg zöldség felkockázva és tintahal kb 2-3 centis darabokra vágva, nagyon cukin össze voltak tekeredve a csápok. Ízre leginkább csípős volt. Megállapítottuk, hogy itt más a csípős mint otthon. Otthon beveszed a szádba - csíp, lenyeled - nem csíp többet, itt fokozatosan épül fel az erőssége, míg végül lángol a nyelved vége. Ezt a fogást a férj szezám levélbe csavarva ette, nekünk is beletuszkolt 1-1-et a szánkba (nagyjából egy 6-7 centi átmérőjű batyu, azért kellett tuszkolni). A szezám levélnek elképesztően erős íze van, de nekem nagyon ízlett. Sajnos nem tudom, mihez hasonlítani, de van egy enyhén mentolos utóíze. A csirkés étel picit édeskés volt és határozottan gyömbért éreztem ki belőle, de valószínűleg más fajta gyömbér lehetett, mint az otthoni, mert sokkal lágyabb íze volt. Nekem ez is nagyon ízlett, pláne, hogy volt benne az itteni kedvenc gombámból egy jó adag. Ezek mellett még volt savanyított jégcsapretek, amiben szintén bele lehet csavarni a falatokat, vagy akár magában is enni. Ez is édeskés, de nagyon kellemes.   
F: Nekem a tengeri fogás a végére már elérte a túl csípős szintet, hiába, ebben gyengébb vagyok Barinál. :) Talán a palacsinta volt a kedvencem az este folyamán. Sokkal többet nem tudok hozzátenni a fentiekhez, ezért jöjjön inkább egy kis koreai etikett érdekesség: tegnap olvastam, hogy elvileg nem szokás az asztalnál alkoholos italt magunknak tölteni, mindig valamelyik asztaltársunknak töltünk, aki ezt azzal hálája meg, hogy ő is tölt nekünk, mindezt két kézzel. (Általában két kézzel csinálni valami olyat, mint dolgok átadása, ital töltése, kézfogás, az a tisztelet jele.) Nem tudom, hogy ez a gyakorlatban mennyire él, mert erről már csak a vacsi után olvastam, így nem volt még lehetőségem megfigyelni, de az biztos, hogy valaki mindig töltött nekünk a sörből. Ez a módszer arra is jó lehet, hogy ha valakit a barátok túl részegnek gondolnak, akkor már nem töltenek neki többet. :) Ittunk amúgy egy helyi láger jellegű sört, ami egészen kellemes volt. Ezen kívül megkínáltak egy helyi itallal, ami úgy 19%-os, határozottan vodka íze van és édes. Mivel nem vagyok egy vodkás típus, nekem annyira nem jött be, de vannak belőle gyümölcsös fajták is, azok lehet, hogy jobbak valamivel. 

On the right there is some rice milk like drink, tastes like sweet puffed rice. On the left, what else can we say - not really the same taste, but pink it is. 

F: Következzék két ital, a bal oldalit azért vettük, mert fogalmunk sem volt, hogy mi lehet, furcsán opálos volt, és elég kíváncsiak voltunk ahhoz, hogy beruházzunk kb. 250 forintnyi wont, megkockáztatva azt, hogy egy korty után a kukában landol. Mint kiderült, ez valamilyen rizstej jellegű készítmény lehetett, mert a sűrűsége valamilyen hígabb (hígított?) tejre hasonlított, az íze pedig gyakorlatilag pont olyan volt, mintha kifejezetten édes puffasztott rizst innék. Bár elsőre nem volt rossz, de úgy a fele után nagyon dominánssá vált egy nehezen körülírható, de határozottan kellemetlen, kissé talán savanykás mellékíz, így végül nem fogyott el teljesen. Remélem nem volt romlott! :D A jobb oldalit pedig azért vettük meg, mert Cosmopolitan ízű Schweppes, mégis milyen az. Miután megkóstoltam, mert érdekelt, hogy mennyire hasonlít az eredetire, rá kellett jönnöm, hogy nem nagyon ittam még Cosmopolitan koktélt, szóval nincs mihez hasonlítanom. :) Maga az üdítő egyébként finom volt, nagyjából az a kategória, mint bármilyen másik üdcsi.
B: A fehér lötyi nekem tulajdonképpen ízlett, bár csak 1-2 kortyot ittam belőle, mert feltankoltam magamnak 3 másik innivalót. Üdítőnek annyira nem jó, de reggelre simán el tudnám képzelni, vagy ivójoghurt helyett. A Cosmopolitan kifejezetten finom volt, mondjuk csak nyomokban hasonlított az eredetire, de sebaj. Meglepően nem ragadt össze tőle a szám, nem volt túláradóan édes.

Our second host gave us this little evening treat, cheese cookies.

B: Kezdjük ott, hogy Amerika baromira megterhelte a szervezetem kajailag! Otthon alig eszem édes dolgokat, az irodában ebéd után szoktunk enni valami pici desszertet, de inkább csak a napi mézes teámra szorítkozom. Átjöttünk Koreába és itt is imádják az édeset... wááá! Tegnapelőtt reggeltől tegnap estig sztrájkoltam, mondtam, hogy én inkább nem eszem, mint hogy még egy édes falatot letuszkoljak a torkomon. Ez azután történt, hogy a csilis tonhalkonzervem édes volt (WHAAAAT?!). Mielőtt bárkiben felmerülne, nem a csodás alakom féltem, hanem egyszerűen az édes íztől azt érzem, hogy összeragad a szám és nagyon kellemetlenül elnehezítik ezek az ételek a gyomromat, miközben kb. azt érzem, hogy nem jutottam hozzá a megfelelő tápanyaghoz. A szénhidrát dús koszton sokkal kevesebb energiám van, mintha rendesen húst eszem zöldséggel. Na szóval, felcsillantak a szemeim, amikor ezt a kis csomagot megláttam, de aztán masszívan csalódnom kellett, így nekem abban a pillanatban nagy nope volt. Objektíven értékelve: egy édes süti, aminek nyomokban sincs sajt íze, ellenben finom. Állagra nekem nem annyira jött be, elég omlós volt a tészta, én jobb szeretem a ropogós nasikat.
F: Van Magyarországon is az a műanyag tálcás nasi, aminek a különböző rekeszeiben más-más dolgok vannak, pl. ropi, perec, szezámos halacska, meg sajtos halacska. Ne, ennek a cuccnak az állaga szerintem a sajtos halacskáéra hasonlít. Az ízében tényleg nem sok sajt fedezhető fel, de az utóíze az valamennyire hasonlít a már említett sajtos halacskáéhoz. Leszámítva, hogy ez édes. Ugyan csalódás volt, mert valami sósra vágytam, de ennek ellenére egészen bejött.

Fried whole chicken (take away) and garlic seasoned bok choy (by Barbara) 

F: Ezt a szép rántott csirkét egy hosszú nap után hazafelé tartva láttuk meg, és úgy döntöttünk, ez ideális lesz vacsira - Bari épp az előbb említett sztrájkján volt, amit ezzel a madárral sikerült lezárni. A panír inkább az amerikai stílushoz áll közelebb, mint a magyarhoz, viszont kifejezetten ropogós, talán a KFC-s bunához tudnám hasonlítani az állagát, maga a fűszerezés enyhén csípős. Semmi extra, de nagyon jól esett. Ahogy az képen is látszik, egyes állatokat itt szeretnek valamilyen módszerrel kilapítani, és aztán úgy kisütni, elég mókásan tudnak festeni. (Láttunk már ilyen tintahalat is, de azt még nem próbáltuk.) Köretnek Bari fokhagymás sóval serpenyőben kicsit megfonnyasztotta a korábban vásárolt bok choy egy részét, nagyon jól ment hozzá. Ennek a növénynek az íze egyébként a kelbimbóra hasonít.
B: Húúúúúúúúúúúúúúúús!! Sült csirke. Ahogy Farki említette nem volt nagy különlegesség, de a zöldséggel együtt nagyon jól esett. A bundája szerintem jóval ropogósabb, mint a KFC-é, kellemesen el lehetett rágcsálni. A bok choy nem tudom, hogy tulajdonképpen mi, de már Amerikában is vettem és bejön nekem, kár, hogy otthon nem nagyon láttam még!

Grilled chicken and vegetables with soy or hot sauce.

B: Ma (04.10.) street foodon éltünk, sok-sok street foodon. Az ámokfutásunk ezzel a nyárssal vette kezdetét. Gyakorlatilag felváltva voltak rá felfűzve csirke- és zöldség darabok. A zöldséget nem tudtam beazonosítani. A nyársakat kisütötték, majd a kért szósszal megkenték. Én csípőset kértem, Farki szójaszószosat, mindkettő finom volt, de nekem az enyém jobban ízlett. Ez az étel se volt annyira különleges, de ezen kb. bármeddig el tudnék élni. Jól volt átsütve, nem száradt ki, finom volt a szósz. Nagyjából ennyi mondható el róla.
F: Semmi egyebet nem tudok hozzátenni, finom volt, de semmi extra vagy számunkra szokatlan íz.

Korean pancake, stuffed with cinnamon flavoured honey and nuts. We forgot to take a picture so it is from the internet. 

F: A  következő fogás egy koreai stílusú palacsinta volt, amit sajnos elfelejtettünk lefényképezni, így ehhez a neten vadásztunk képet.  Ez egy 15 cm átmérőjű, vastag palacsinta, ami fahéjas mézzel és különböző magvakkal (napraforgó, szezám) van töltve. Nagyon tömény, de még annál is finomabb, imádtam!!
B: Tényleg nagyon-nagyon finom! Ennél még azt se bántam, hogy édes, de igazából nem is volt geil egyáltalán. Ketten ettünk egyet, úgyhogy Farki vissza akart menni egy másikért, de mondtam, hogy tartogassa a helyet a többi számára! :D

Nu, ma idáig jutottunk, itt már éjjel negyed 2, úgyhogy holnap folyt. köv.! Még máról is van 1-2 fogás és holnapra is ajánlott a vendéglátónk egy tradícionális koreai piacot, ahol jókat lehet falatozni. Reméljük, újabb finomságokkal bővül majd a lista! :) 

Következő rész: Szöuli gasztro élmények II.