TL;DR: Elindultunk Pestről. Osloban szopattak vagy 18 órát. Végre repülünk New York felé.

Március 4-én, 13:40-kor elhagytuk Ferihegyet Oslo felé. Előtte otthon persze nagy volt a készülődés, de mindenki, akivel találkoztunk, megállapította, hogy gyanúsan nem vagyunk idegesek. Igazság szerint egy pár napos kiruccanás előtt jobban szoktam izgulni, mint most. Fura! Időben összepakoltunk, mindent kinyomtattunk, kellő mennyiségű kp-t is beszereztünk, nem volt dugó a reptér felé, idilli. Persze egy kis égett pirítós még becsúszott indulás előtt, de annyi baj legyen!

Ferihegy színvonala szerintem eléggé lecsökkent az utóbbi időben, rendkívül bunkók voltak a security-sek. A testscanner viszont nagyon tetszett! Ennél izgalmasabb dolog ott nem történt.
Norwegiannel repülünk, ami az alacsony árak ellenére kifejezetten kellemes gépekkel és személyzettel repül, Oslo felé még wi-fi is volt a gépen.
Az út érdekes része landolás után kezdődött. Érdekes... végül is így is mondhatjuk! Kicsit izgultunk, hogy elérjük-e a másfél óra múlva induló csatlakozásunkat, nem kellett volna! Amikor leszálltunk, hatalmas hóesés fogadott minket, de nem gondoltuk, hogy ez később a gépünkbe kerül.

Először folyamatosan tologatták az indulás időpontját, 2-3 óránál kezdtünk morgolódni, hogy valami kaja voucher azért legyen má', majd amikor bemondták, hogy a gépünk elment STOCKHOLMBA, mert Osloban nem kapott leszállási engedélyt, nagy nehezen hoztak vouchereket, szétosztották. A dolog poénja, hogy ezen a ponton már benn voltunk a nemzetközi kapuknál, ahonnan normál esetben nem lehet visszamenni a reptér többi részére. Először mondták, hogy egyszerre visszaengednek minket, de aztán mégis valami hátsó folyosón keresztül visszatereltek az érkező folyosóra és végig kellett csinálnunk a security checket. Az almafröccsöm annyira tetszett nekik, hogy mondták, hogy meg kell rázniuk (öhm... hajrá?!), a rázás hatására a szénsavas üdítő felpezsgett (WOW!), úgyhogy egy biztonsági elrohant vele, de végül visszakaptam némi elnéző mosoly kíséretében.
Beszereztük a kis szendvics+ üdsi kombónkat (ezenkívül pizzaszelet+üdsi lehetett volna még), visszaindultunk a nemzetközi kapuk felé, de ott már az útitársaink azzal fogadtak, hogy nem engednek vissza. Ettől a ponttól kezdve órákig nem kaptunk információt és az útlevélellenőrző kapuk előtt csöveltünk a földön. Közben összehaverkodtunk pár emberkével, gyorsabban ment az idő, hogy együtt röhögtünk a saját szerencsétlenségünkön. Mindenki próbált elkapni random arra járó dolgozókat és a kicsiholt morzsákat megosztani a többiekkel. A Norwegian munkatársai konkrétan eltűntek, nem csak fizikailag a helyszínről, hanem az éterből is, telefonra, semmire nem reagáltak. Következő hír, fél 10 körül (eredetileg 17:35-kor indultunk volna tovább): a gépet törölték! Először norvégul mondták be (nem nagyon szeretik az angolt), lestük az útitársak arcát, hááát... nem voltak boldogok.
El kellett mennünk a feladott csomagjainkért, ahol még jóóó 20 perc- fél órát várattak, majd mondták, hogy menjünk ki a cég képviseleti pultjához és bookoljuk át a jegyünket a reggeli járatra, mert nem csinálják meg automatikusan. Jah, meg intéznek szállást, ha valaki igényli. Relatív későn kaptuk meg a csomagjaink, úgyhogy mire odaértünk a pulthoz 107-en - SZÁZHETEN álltak előttünk. Éjfél előtt pár perccel már izgatottan szedtük össze a cókmókunkat, hogy mi jövünk!! 458-as szám. 457 boldogan távozott a szállodai szobájába, aztán a Norwegian munkatársai távoztak a pult mögül. Mikor visszajöttek, közölték (norvégul), hogy a szállás elfogyott, a jegyeket automatikusan átbookolták, menjünk isten hírével. Még megnyitották előttünk azt az opciót, hogy szerezzünk magunknak, és akkor a tömegközlekedés árát meg fejenként 1000 koronát (1 korona 32 Ft) visszatérítenek, éjfélkor, wazze, éjfélkor!! Szóval maradt a reptéren csövelés. Nem annyira vidám hangulatomban mondtam a nőnek, hogy legalább intézzék el a beszállókártyánk, hogy visszamehessünk a belsőbb részekre, ahol mondjuk nem minden reptérre érkező lép át a fejemen és vannak székek, úgy mellesleg. Azt nem lehet, mert már nem veszik be a feladandó csomagjainkat.
Valami csomagfelvevő futószalag tövében raktunk magunknak fészket a kabátjainkból és a nálam lévő sálakból/kendőkből, én a szememre húztam a fejpántom, Farki az egyik zokniját, így próbáltunk valamicskét aludni. Kb arra ébredtünk, hogy a futószalagról letesznek egy ott alvó srácot, mert be akarták indítani, de addigra alaposan át is hűtött a kő. Vártuk az 5:30-kor kezdődő check-int, mint a messiást, akkor már 1-másfél órája fenn voltunk. 

Végre visszajutottunk a székek, konnektorok és meleg világába!! Kaptunk reggelire is vouchert, gyanútlanul elmajszoltuk a betevőt, bementünk a kapuhoz... a gép indulási idejét megint eltolták. Weeeeeeeeeeeeee! A személyzetre vonatkozó szabályzat miatt nem indulhattunk a meghirdetett 8:30-as időpontban, várni kellett még egy órát. Ezt a hírt hatalmas taps kísérte, szerintem mindenkiben felmerült, hogy ezt a bonyolult matematikai műveltet nem tudták volna-e este elvégezni.
Amikor megérkezett a legénység, viharos léptekkel és rendkívül kínos arckifejezéssel suhantak át a várón, őket is kísérte némi taps útjukon.
Egy szó, mint száz, 10:20-kor felszálltunk! Elhagyva végre Oslot, ami így elsőre nem lopta be magát a szívünkbe. Épp Grönland partjai mellett repülünk, amikor ezt írom. Még 4 óra van hátra az útból, már majdnem a fele eltelt. Remélem, a következő posztban arról számolhatok be, hogy imádom a szállásunk és New Yorkot! :)