Március 20-ánál járunk.

Az esküvő utáni reggelen fél 7-kor ébresztettek minket a sofőrök, mert 9-kor indulni akartak és addig még megreggeliztettek. Érdekes arcokba botlottam, amíg elvergődtem a fürdőszobáig, nem mindenki volt még teljesen magánál. Ki az álmosságtól, ki mástól.. :) Laura apja például lemaradt a túráról, előző este annyira berúgott, hogy nem tudták feléleszteni indulásig. A meztelen futását szerintem még sokáig emlegetni fogjuk.

Yosemite-ben még volt telefontérerő és egy ponton wi-fi is, gyorsan fel is töltöttem egy képet Facebookra, ez az állapot aztán gyorsan megszűnt. Az odavezető út, bár hosszú volt, de gyönyörű. Érdekességként itt még rengeteg havat láttunk, pedig a túra végére gyakorlatilag mindenki ujjatlanban volt, aki tudott. A parkhoz vezető út mentén egy jókora területen szinte szénoszlopok álltak ki a földből fák helyett, mert pár éve volt egy hatalmas erdőtűz. A hatalmasat úgy kell elképzelni, hogy talán 15millió dollárt költöttek csak az oltásra. 

A nemzeti parkok állatvilága nagyon gazdag, de szerencsére csak a fajok egy része támad meg embert, erről mindenhol figyelmeztető táblák vannak kitéve. Itt találkoztunk először olyan fémdobozokkal, amibe a kaját kell tenni, hogy a vadállatok ne jöjjenek le a táborhoz. A park leírásában benne volt, hogy a medvék akár 20ezer kalóriát is megehetnek naponta, amit nyilván sokkal szívesebben fogyasztanak el egy előkészített piknik kosárból, mint órákig gyűjtögetett bogyókból.

Ahogy lefekvéshez készülődtünk, előre jeleztem Laura nagynénjének, hogy bocsánat-bocsánat, ha megrugdosom álmomban, de alapjáraton rengeteget forgolódom. Nem nagyon hatódott meg, mondta, hogy néha a 10 éves fiával alszik, aki rengeteget kapálózik, néha arcon is törli. Szerencsére nem került sor erre, nagyon elégedetten ébredt.