TL;DR: Vitorláztunk a San Francisco-i öbölben. Láttunk közben fókát meg naplementét.

A legfontosabbat ki is hagytam a szülinapi beszámolóból: LÁTTAM KOLIBRIT!! A konyhában beszélgettünk, kinéztem az ablakon és pont ott időzött a madáritatónál. Nagyon elkezdtem visítozni, furán néztek rám, de aztán mondtam, hogy hummingbiiird!! Eddig nekem ezek az állatkák teljesen mesebeli lényként éltek a fejemben, mert ugye állatkertben nem igazán látni ilyet.

Ahogy az egyik írásban említettem, valami random betegség bujkál bennem, aminek köszönhetően 25-én nem éreztem túl jól magam, hangom se nagyon volt, úgyhogy délelőtt nagyrészt a házban és a kertben kóboroltunk. David adott valami megfázás elleni izét (adott, mint gyakorlatilag pár óránként letuszkolta a torkomon, mert nagyon rossz íze volt), az elég hatásosnak bizonyult, így délutánra valamivel jobban lettem.
Előző este Diana invitált hajózkázni, a megbeszéltek szerint 3 körül jött is felszedni minket. Már a kikötő felé nagyon izgatott voltam, mert imádok kb mindent, ami vízzel és vízijárművekkel kapcsolatos. Kiderült, hogy a barátai egy nagy vitorláson laknak a berkeley-i kikötőben, azzal vágtunk neki az öbölnek. Korábban sose ültem vitorláson (azt leszámítva, ami a velencei szomszéd házának tetején lakott), mint ahogy Farki sem, úgyhogy újabb első élménnyel gazdagodtunk. Ezekből meglepően sok jutott az elmúlt 2 hétre.
Nagyon szép időt fogtunk ki, hétágra sütött a nap, ennek ellenére a menetszél nem segítette a hőérzetünket, sorban vette fel mindenki a különböző, melegebb ruhadarabokat. Diana egy nagyobb hullámnál kapott egy kis fröccsöt a tengervízből, de mivel nagyon pörgött, folyamatosan állítgatta a vitorlákat meg kormányzott, nem nagyon zavarta. Ezt a vitorlást decemberben vette a pár és mondták, hogy sok alakítanivaló volt rajta, úgyhogy még próbaüzemen van a kicsike, ennek ellenére nagyon elégedettek voltak az elért sebességgel. Az öblöt számos sziget és félsziget szabdalja fel, azok közül kerültük meg az egyiket, az Angel Islandet. Az Angel Island érdekessége, hogy a történelem folyamán számos katonai támaszpont üzemelt ott. Manapság a fiatalok járnak oda füvezni, gombázni meg LSD-zni. Californiában mindenki ipari módon tolja a különböző drogokat, ez nekem fura és kicsit sok. Az egyik lány mondta, hogy az anyja már fiatalabb korában is ajánlgatta neki a varázsgombát, merthogy az a legjobb drog, hát jó...
Az út alatt bepillantást nyertünk a helyi, 25-30 közötti fiatalok lazítós társalgásába, ami nagyjából hasonlóan alakult, mint az otthoni, csak kevesebb alkohol és több fű került elő közben. Volt szó politikáról, munkáról, jövőképről... stb, meg persze a részeg/elszállt sztorikról. A szomszéd fűje mindig zöldebb mondás maximálisan megállja a helyét, sok mindennel nem elégedettek az itteniek (pl egészségbiztosítás, ugye), mondogatták, hogy bezzeg más országokban. Más országokban pedig bőszen mondogatjuk, hogy bezzeg Amerikában. Az itt tartózkodásunk alatt egyre inkább az a benyomásom, hogy Amerika világpiaci vezető szerepe inkább köszönhető a baromi jó marketingnek, mint bármi másnak, ahhoz nagyon értenek. A lehetőségek hazája nagyon is földhözragadt problémákkal küzd. Laura öccsével beszélgettünk a buszos kirándulás alatt az ország gazdaságról és a szomorú valóság, hogy a legtöbb pénzt a katonaság viszi el. Abba ész nélkül pumpálják, míg például az oktatást hagyják lepukkanni. California talán a leggazdagabb az államok közül, de itt is sok mindenre hiányzik a pénz. Ennek ellenére az itteniek nagyon büszkék, főleg a Bay Area-ban (San Francisco-i öböl) lakók. Tetszik nekem az a vehemencia, amivel szeretik a lakhelyüket, mondjuk van is rá alapjuk. 
Vissza az úthoz. Sose gondoltam volna, hogy először egy vitorlásról fogom közelebbről látni a Golden Gate-et! Nem egy kifejezetten ékes, vagy szép híd, viszont rendkívül impozáns. A formavilága, korát meghaladóan, letisztult és az egész szerkezet HATALMAS! Egyszerű, de nagyszerű. Pont amikor már becsuktam a számat a híd bámulása után, jött egy újabb első, ugyanis tőlünk nem messze felbukkant egy fóka feje. Persze fókát számtalanszor láttam már állatkertben, de azért a nyílt tengeren teljesen más. Kicsit odébb állítólag delfinek is ugráltak, arról sajnos én lemaradtam. :( 2-3 óra elteltével elindultunk vissza a kikötő felé, mert ment le a nap és nem akartak sötétben kóvályogni. Nem volt szar a látvány, na! Valószínűleg picit lázas is lehettem meg eleve eléggé lehűlt a levegő, indokolatlan módon fáztam, de nagyon megérte, hatalmas élmény volt! A kikötőből hazafele némi keresgélés után, még beugrottunk egy boltba lecsó alapanyagért. Nem lett olyan, mint az otthoni, egyrészt, mert itt nincs tv paprika (???), másrészt a paradicsom sokkal édesebb, de azért elfogyott. Apropó, ha valakiben felmerülne, hogy az amerikai táplálkozási szokások el vannak túlozva a tv-ben... hát... nincsenek! Konkrétan úgy érzem mára (04.02.), hogy cukorsokkot kapott a szervezetem. Nem tudok több édes dolgot letuszkolni a torkomon, itt MINDEN édes. Blehh...!! Emellett San Diegoban beültünk egy Wendy's-be, ami egy itteni gyorsétteremlánc és bár ízre teljesen jó volt az "étel", a szervezetem nagyjából úgy érezte magát, mintha szemetet ettem volna. Hiába, otthon el vagyunk kényeztetve a jóféle kalocsai alapanyagokkal meg amiket már Pesten felleltünk/ elkészítünk magunknak.

Farki kiegészítő gondolata:

Csak az édes témához: én sokkal édesszájúbb vagyok Barinál, így két állapot között lebegek: a szervezetemnek egyszerre van elege a cukros dolgokból és kezd kialakulni a függés. Szóval alapvetően nem kívánok semmi édeset már, de időnként beüt az "Úúúú, de ennék valami édeset!" érzés. :P