TL;DR: Ez egy olyan hely, ahol ténylegesen érdekes lehet az időjárásról beszélgetni! :D

Mielőtt megint elfelejtem, kitérnék az időjárásra, mert az egészen mókás itt! Azt már említettem, hogy amikor megérkeztünk, -5 fok körül volt a hőmérséklet, de másnapra, harmadnapra úgy felmelegedett, hogy gyakorlatilag csak a szél miatt kellett dzseki. És ez azóta is így megy. Nem egy szívbetegeknek való ország, hihetetlen mértékű a hőingás! Nem is nagyon szaroznak azzal, hogy pl. az útburkolatok, vagy járdák ne fagyjanak szét (már ahol van burkolat és járda). 11-én hatalmas hóesésre keltünk, -5 fok volt a minimum, 4 a maximum hőmérséklet, 12-én pedig vékony pulcsiban sétáltunk fel a hegyre, ragyogó napsütésben. Szerdára 28 fokot mondanak (F: hogy aztán másnap estére majd hajnalra megint 0 fok közelében legyen), bár itt az előrejelzés nem sokat ér. Inkább azt a módszert alkalmazzuk, hogy ébredés után várakozással telve húzzuk fel a függönyt, hogy épp mit látunk az ablakunkból. A napi hőingás is eléri a 15-20 fokot, amint lemegy a Nap (este fél 10-kor :D), nagyon lehűl a levegő. Egy helyi srác mondta, hogy itt ilyen a tavasz, akár egy nap alatt megtapasztalható az összes évszak. Én meg még azt hittem, hogy a 3 hónap alatt megyünk majd végig rajtuk. Valami elromlott bennem, igazából nem bánom a májusi hüsit! A levegő páratartalma viszont annyira alacsony, hogy minden azonnal megszárad hőmérséklettől függetlenül. Érdekes élmény volt először mosni itt: mire elkészült a második adag, megszáradt az első. Másfél órás egy program!

Mivel az elmúlt hetünket gyakorlatilag a lakásban tespedéssel töltöttük, kicsit írok a szállásunkról. A Consul Tower nevű épületben lakunk, ami egy picike folyó partján áll, az USA nagykövetségével szemben. Ha jól vettem ki, 2014-ben épült, látszik rajta, hogy új és modern. Négyféle lakástípus van az épületben, mi a 36 m2-es verzióban lakunk. A konyha elég jól felszerelt, így tudunk főzni, van mosógép, egy nagy Tv, amin tudunk Farmot nézni, puccos kád kar- és fejtámasszal, kényelmes az ágy, van egy kis beépített terasz is. Kényelmesen elférünk.

Our flat at Consul Tower in Ulan Bator              

Természetesen érkezésünkkor üres volt a hűtő, úgyhogy el kellett mennünk bevásárolni. Kérdeztem a hostunkat, mi van nyitva vasárnap, elirányított egy közeli áruházba, amiben van egy nagy élelmiszerbolt is. Az árai egy picit magasabbak, mint a többinek, de jó a kínálata. A boltokban amúgy kb. ugyanazt kapni, mint otthon, mivel elég hasonló az étrend, bár pár márkából nagyobb a kínálat itt. Az árak is hasonlóan alakulnak összességében. Vannak termékek, amik olcsóbbak, mint otthon, vannak, amik picit drágábbak.
A bolt fele rá kellett jönnünk, hogy a folyónak nem mindkét oldalán van gyalogos út, mindezt aközben, hogy nagyjából derékszögben kúsztunk át az egyik híd alatt. A másik oldali út rendezettségét már meg kellett örökítenem visszafele.

Random crossing at Ulan Bator, neat       

A következő pár napban tényleg ki se dugtuk az orrunkat. Farki nagyrészt honlapgyártással foglalatoskodott, én csináltam a páváimat és merengtem a sminkelős dolgaimon, néha megnéztünk pár részt a Farmból, relaxáltunk a kádban. (F: Kááád! :) ) Szóval valamennyire újra formába hoztuk magunkat.  

12-én már muszáj volt valamit csinálni, a hó is elolvadt, úgyhogy elsétáltunk a turisztikai hivatal(? - tourism office, nem használom ezt a szót magyarul) irodájába kicsit körbeérdeklődni. A nő nem állt a helyzet magaslatán, úgyhogy nem sokkal lettünk okosabbak, de igazából mi se tudtunk jó kérdéseket feltenni, mert arra számítottunk, hogy náluk össze lesznek gyűjtve különböző ajánlatok. Kérdeztük, hogy tud-e jó utazási irodát, de csak a legközelebbit tudta megmondani, úgyhogy átballagtunk oda. Mivel nincs szezon, ők se tudtak túl sok mindent ajánlani. Farkinak tetszett az egyik túra, de nekem nagyon nem egyezett az elképzeléseimmel, ezért némiképp durcás voltam.
Ulánbátor kiépített része igazából elég pici, gyakorlatilag minden sétatávolságon belül van. Mi a város északi-északkeleti szélén lakunk, pár utcányira már kezdődnek a jurtákkal tűzdelt hegyek, így az utazási iroda után nem egyből hazajöttünk, hanem felsétáltunk oda. A telepek lábánál még van 1-2 boltocska, de egyébként, feljebb kizárólag a jurták és a különböző tákolt lakóházak. Elég sok a kóbor kutya arrafelé, amiktől én kiskorom óta nagyon félek, így rögtön az első utcában vissza akartam hőkölni, de aztán a kíváncsiságom felülkerekedett. Amúgy érdekes ez, mert soha semmilyen atrocitásom nem volt kutyával, sőt, imádom őket, mégis Jemenből is az az egyik legerősebb emlékem, hogy rettegek a kóbor példányoktól.
A hegyoldalban a környezetrendezésre semmit nem adnak, úgy tűnik nincs rá igényük. Az utak nincsenek leburkolva, de igazából elegyengetve sem, simán vannak 30 cm mély vájatok, amikben persze istenien megáll a víz, minden kerítés innen-onnan összevadászott, maradék anyagokból van valahogy összeszegecselve, a házak is nagy százalékban tartalmaznak festetlen OSB lapokat. Hiába tartozik 1-1 házhoz nagy terület, ott sem alakítanak ki semmit. Mondjuk ez a klíma nem a szépen rendezett kertek nagy barátja! (F: talán amiatt is van ez így, mert a külső kerületekben sok olyan ember él, akik vidékről költöztek a fővárosba munkát keresni, miután az utóbbi évek kemény telei megtizedelték az állataikat. Gondolom a nomád pásztor múlt miatt nincs meg bennük annyira a környezet csinosításának szokás, elvégre az úgyis csak egy ideiglenes hely. Meg mondjuk a környezet önmagában annyira szép, hogy nem kell ott csinosítgatni, a legjobb, amit az ember tehet, hogy minél kevesebb dologhoz nyúl hozzá. :) )

Ger district/ outskirt of Ulan Bator

Mindezek ellenére nekem nagyon tetszett ez a terület, nem igazán láttam még hasonlót. Egy részen elbizonytalanodtunk, hogy ott tovább tudunk-e menni, de pont jött egy helyi bátyó, vele elmutogattuk, hogy az valóban egy utca, nyugodtan menjünk fel rajta. Erről lenne szó, őszintén szólva a képen még szélesebbnek néz ki, mint a valóságban volt. :D

At first we wasn't sure if this was an actual street, but as it turned out, it is! 

A egyik csúcsra felérve fantasztikus panoráma tárult a szemünk elé. Beláttuk gyakorlatilag egész Ulánbátort. Azért még feljebb kaptattunk egy szomszédos csúcsra, ahonnan a másik oldalt is megcsodálhattuk.  

Ulan Bator's urbanized area from North...and the other side of the cityLike... ehrm... WTF, Wind?

Picit szeles volt az idő...! :'D Ez amúgy jellemző errefelé, gyakran komolyabb lökések is érkeznek. Ennek ellenére nagyon rossz Ulánbátor levegője, talán a világon a második helyet foglalja el ebben a tekintetben. Rengeteg autó van relatív kis helyen, a buszok nem éppen modernek, szép kis füstöt köpnek maguk után, de ami az egyik legmeghatározóbb, hogy a hegyekben fával és szárított trágyával fűtenek, (F: meg rengeteg szénnel) a másik pedig, hogy gyakorlatilag nincs növényzet, ami megkösse a szálló port, vagy tisztítsa a levegőt.

13-án elmentünk a State Department Store-ba ruhát próbálni, az nem volt nagy siker (de legalább itt is XS-es kell rám - ez jólesett a lelkemnek), viszont visszafele belebotlottunk valami rendőrségi programsorozatba a Dzsingisz Kán téren. Körben hatalmas sátrak voltak felállítva, ahogy kivettem a különböző osztagoknak/osztályoknak, a tér végében pedig egy színpad, amin épp magasabb rendű rendőrök énekeltek. Nem tudom, miről szólt a dal, de elég érzelem dúsnak tűnt és szép hangjuk is volt. Láttunk még egy agility pályát is, de a kutyikról sajnos lemaradtunk. Kifele pont a rohamosztagosok és egy tűzszerész mellett sétáltunk el, előbbieknél picit megértettem a nők egyenruha fétisét, utóbbit pedig ámulattal néztem, mert sose láttam még ilyen felszerelést. (BTW a mongol férfiak kismilliószor férfiasabbak, mint egyéb ázsiai pasik, akiket eddig láttunk! Sok olyan van, aki európai szemmel is tetszetős, persze szőr ezeken sincs deréktól felfele...) Az egész rendezvény úgy tűnt, mintha valami népszerűsítő nap lenne, rá fogok majd keresni. Mindenesetre rengetegen gyűltek össze és látszólag élvezték a műsort. Otthonra is kéne ilyen!
Este elmentünk egy couchsurfer találkozóra, annak reményében, hogy találunk magunknak utazótársakat, vagy legalább kapunk jó tippeket. Utazótársat egyelőre nem találtunk, viszont egy guide-ot, aki hajlandó leszervezni nekünk egy hosszabb túrát jó áron, azt igen. Az este egyébként nagyon kellemesen zajlott, jót beszélgettünk, ittunk helyi sört meg vodkát (utóbbi gusztustalan, de nem annyira, mint az otthoni), nevettünk, teljesen felszabadult volt. Az egyik srác mondta, hogy jelentkezett Magyarországra cserediáknak, úgyhogy vele elérhetőséget cseréltünk, hátha bejön neki és akkor tudjuk otthon kalauzolni. Kérdezgettük őket Mongóliáról, a helyi emberekről, nagyjából hasonló cinizmussal álltak az egészhez, mint én Magyarországhoz. A Gina mondta Japánban, hogy mi sose fogunk tudni beilleszkedni a magyar gondolatvilágba, amiben van valami, viszont úgy látom, hogy van egyfajta "világpolgár" réteg, akiknek nemzetiségtől és vallástól független elég hasonló a világképe, ezzel a réteggel jobban tudok azonosulni.
Mondták a srácok, hogy Mongólia gazdasága a béka feneke alatt van, mert nekik is az agrár vonal (és a bányászat) lenne az erősségük, de természetesen az állam nem ezt támogatja. Láttunk már ilyet, nemde?! A zord időjáráshoz, az állattartáshoz és egyéb körülményekhez tartozik, hogy a mongolokat úgy nevelik, hogy ők az istencsászár, a maguk urai, nem kell tekintettel lenniük másokra, ezért például cseppet sem udvariasak. A kínaiakat ők is utálják, szerintem szegény kínaiak bátran jelentkezhetnének a világ legutáltabb népe címére és nyernének. Annyival próbáltak szépíteni, hogy nem általában a kínaiakkal van bajuk, de Mongóliába nem éppen a legerősebb munkaerő érkezik. Emellett néha lehugyozzák a mongol zászlót (valami tüntetést emlegettek), ami mégiscsak fura, nem?! Hasonlóan szókimondónak tűnnek, mint a magyarok. Kérdeztem, hogy milyen sztereotípiáik vannak az európaikkal és amerikaiakkal szemben és az egyik, amit mondtak, hogy olyan fehér lánynak puszit adni, mintha kasmírhoz érnének (ugye a pici szőröcskék miatt) és hozzátették, hogy máshol is szőrösebbek vagyunk, mint az ázsiaiak. Hjjaa... de legalább nem annyira, mint a latinák meg a fekete lányok! :D Szóval valahogy így jutottunk el oda, hogy az egyik srác mondta, hogy "nigger", aztán egy pillanatra megállt, majd folytatta, hogy ebből baj lenne Amerikában, megint megállt, majd jókedvűen kurjantott, hogy "Fuck it, Mongóliában vagyunk!". (F: ezt igazából én hoztam föl. Épp azt meséltem, hogy mennyire gáz volt, hogy nálunk a néger szónak semmi pejoratív jelentése nincs, viszont eléggé úgy hangzik, mint a nigger, ezért például Bronxban figyelni kellett, hogy mit mondnunk. Itt jött vissza Bari a helyiségbe, és ő már csak a végét hallotta. :) )

A mai nap legfőbb történése, hogy feljött egy alattunk lakó lány, mondván ázik a plafonjuk. Mivel nálunk semmi nyoma ennek, nem igazán tudtunk mit kezdeni vele, felhívtam a hostot, odaadtam a telefont a lánynak, beszéltek 1 percet, majd visszaadta a telefont és szó nélkül távozott. A host csak annyit írt, hogy nem tőlünk, úgyhogy semmi gond. Ők tudják.. :D