TL;DR: Felmentünk a World Trade Center tetejére. Áthajóztunk Staten Islandre. Napközben gyönyörű, meleg idő volt, boldogság van.

A mai nap teljesen feldobott! Na, nem mintha idáig annyira szomorkodtam volna.
Reggel arra keltünk, hogy megjött a szép idő, ragyogó napsütéssel és állítólagos 23 fokkal, ami napon biztosan több volt, simán rövid ujjúban mászkáltunk. Pár nappal ezelőtt felmerült, hogy fel kéne menni valamelyik toronyba várost nézni, de a fejenkénti 32 dolláros ár kicsit elbizonytalanított, úgyhogy későbbre halasztottuk a döntést. Ma viszont, a remek látási viszonyokon felbuzdulva, arra jutottunk, egyszer meg kell nézni, ennyit még el kell bírnia a költségvetésnek. Amúgy próbálunk spórolósan lenni, nagy út áll még előttünk és a végén is szeretnénk valamennyi ételhez jutni! A számos lehetőség közül a One World Observatory-ra esett a választásunk, ami az új World Trade Center 100-101-102-ik emeletét foglalja magában. Momentán ez az épület a nyugati félteke legmagasabbja a maga 541 méterével. Az egész nagyon high-tech. A látogatót az épület alján egy hatalmas kivetítő fogadja (panoráma üzemmódra kellett állítanom a telefonom, hogy be tudjam venni), ami egy világtérképet mutat és különböző adatokat a látogatók számáról, származásáról. Továbbhaladva van egy barlangszerű átjáró, ahol a Manhattan alapját adó gránitra vetítenek infókat a toronnyal kapcsolatban (pl. hány köbméter betonból épült).

Ezután érkezik az ember a liftekhez, amik 1 perc alatt repítik fel a torony tetejére. Masszív füldugulás!!! A lift 4 oldalán baromi jó történelmi vetítés megy New York fejlődéséről. Felérve persze ajánlgatnak fotózkodást, puccos digitális guide-ot, van étterem, ajándékbolt... stb., ezeken átcsörtetve jutottunk el a 360°-os panorámát biztosító 100-ik szintre. Egészen fantasztikus és egyben rendkívül szürreális ilyen magasságból szemlélni a várost. Több, mint egy órát töltöttünk fenn és annyi képet csináltunk, hogy valószínűleg össze lehetne belőle állítani egy digitális 360-as panorámaképet.

Nagyon élveztem, mindenkinek ajánlom, aki esetleg New Yorkban jár! A biztonsági ellenőrzésen nem kell meglepődni! Ugyanúgy van átvilágítás, mint egy reptéren.
A torony után ettünk pár falatot egy közeli Subway-ben, majd elmetróztunk a Staten Islandi Ferry kikötőjéhez. A fogadóépület nagyon tágas, a bejárat felett hatalmas felirat jelzi, hogy ez a kompkikötő. A kompok hétköznap 20 percenként, hétvégén pedig félóránként járnak, úgyhogy alig kellett várnunk az indulásra. A járat azért érdekes, mert teljesen ingyenes, nagyon szép panorámát nyújt Manhattanről és New Jersey-ről, emellett relatív közel megy a Szabadság szoborhoz is.

Őszintén szólva Staten Islandnek egyáltalán nem olvastunk utána, csak tudtunk a hajóról és akkor már úgy voltunk vele, körülnézünk ott is. Jó döntés volt! A szigeten van egy történelmi rész, ahol a legrégebbi házak a 17. század végéről maradtak fenn. Egészen különleges hangulata van, talán nekem ez tetszett eddig a legjobban! Előzetes tájékozódás hiányában céltalanul sétálgattunk, mindig arra fordulva, ahol a legszebb házakat láttuk.

Ahogy kifogytunk belőlük, betértünk egy boltba, ahol még a bevásárlás is érdekes élmény volt. Rögtön a bejárat után dugig volt rakva friss gyümölccsel-zöldséggel, gondosan ügyelve arra, hogy a lehető legszínesebb és legkívánatosabb legyen az összkép. Az egész boltban minden egyes polc úgy volt elrendezve, mintha tele lenne.
Visszafele még annyit se kellett várnunk a kompra, mint odafele, komoly 2 percet álltunk a beengedő kapunál. Visszaérve Manhattanbe, még körbesétáltunk a Battery Parkban, gyönyörködtünk a kivilágított épületekben, próbáltunk esti képeket lőni, de ez azért annyira nem jött össze. Szegény kis Galaxy-m mégiscsak egy telefon.

Itthon főztünk sajtkrémes spenóttal töltött csirkemellet, zsenge spárgával, amit vajban és citromlében pároltam, isteni finom lett! Okozott is némi kajakómát, de azért hősiesen átválogattuk a mai képeinket és bepötyögtem ezt a pár sort. Viszont elmúlt éjfél és most is meglett a 21ezer lépés, úgyhogy bedőlök az ágyba és Zzzz. Puszi mindenkinek!