Összegzés, köszönet és pár szó

Állíthatom, hogy vagyunk annyira életrevalóak, hogy mindent kihozunk ebből az utazásból, amit lehet és ez tök jó! Mielőtt elindultunk volna, az volt az elképzelés, hogy sokkal több szabadidőnk lesz, de végül csak annyi üresjáratot tartunk, ami alatt le tud ülepedni az élményáradat. Persze lehet, hogy a későbbiekben kicsit lassítunk majd, ha csak időszakosan is. Próbálunk minél jobban kilépni a komfortzónánkból, ez nekem leginkább az ételekben nyilvánul meg. Az otthoni étrendem gyakorlatilag itt (a mi büdzsénkből) kivitelezhetetlen, szóval alkalmazkodni kell, emellett meg számtalan alapanyag van, amiről még vagy nem is hallottunk, vagy élőben nem láttuk még, azokat ki kell próbálni. Ma (03.31.) Mexikóban mondta az egyik srác, hogy bírja bennem, hogy nagyon gyorsan alkalmazkodom a különböző körülményekhez és azt hiszem, ez tényleg így van. Ez részben valószínűleg köszönhető a más után érdeklődő személyiségemnek is, de annak biztosan, hogy anyuék már egészen pici korunktól járták velünk a világot és ezerféle embert és környezetet tapasztalhattunk meg.