Road trip - előkészületek és első felvonás
TL;DR: Némi tervezgetés és készülődés után leautóztuk San Diegoba, Pumbával édes hármasban.
Itt összevonok három napot, mert 27-28-án nem sok minden történt.
27-én igyekeztünk ledolgozni valamennyit a bloggal való elmaradásunkból, vettük fel a videókat, azonkívül nagyjából lógattuk a lábunkat.
Mielőtt nekiindultunk volna az utazásnak, a buszos kirándulás utáni időt eleve randomnak hagytuk meg. Két sráccal, Libával és Danival azt beszéltük meg még Pesten, hogy majd kitalálunk valamit itt helyben. A túra végén ők végül nem jöttek vissza Berkeley-be, hanem leszálltak Los Angelesben, de az internet segítségével arra jutottunk, hogy San Diegoban találkozunk. Miért pont San Diego? Kb mert csak! :) Sorra vettük a transzportációs lehetőségeket, a repülő elképesztően drága lett volna az utolsó pillanatban, kettőnknek majdnem 1000 dollár, a busz végtelen ideig tart, szóval némi utánajárást követően az autóbérlés mellett döntöttünk. Mint kiderült, a kölcsönzők nem kérnek nemzetközi jogsit és semmi egyéb pluszt sem a külföldiektől. Ennek ellenére az elsőnél pórul jártunk, mert kizárólag hitelkártyával lehetett volna fizetni, amivel mi nem rendelkezünk. Az itteni hitelkártya mánia teljesen kikészít! Én jobb szeretek olyan pénzzel számolni a költekezés során, amivel ténylegesen rendelkezem. Csalódottan és kissé dühösen hazacammogtunk, de előtte beugrottunk egy boltba, ahol még egy kicsit felpaprikáztam magam, ugyanis Amerika kevéssé fejlett, amikor fizetési módokról van szó. A kártyák ugye alapvetően 3 módon olvashatóak le: mágnescsík, chip és PayPass. Ebből itt kizárólag a mágnescsík használható, ami a legkevésbé biztonságos mód. Ebben a boltban kivételesen világított a leolvasón a PayPass lehetőség, Farki meg is kérdezte, hogy akkor mehet-e úgy, mire az eladó srác kerek szemekkel megkérdezte, hogy hogy nevezte, mert ő erre még nem tud szót. WTF?! Mondta, hogy ők nagyon úttörőek ezzel a rendszerrel, de reméli, a későbbiekben mások is bevezetik. Többször, több témakörben is előkerült, hogy Magyarország bizony sok tekintetben fejlettebb, mint Amerika, csak ezt az előnyt nem lerombolni kéne, na a fizetés, a telefonlefedettség és az internet határozottan ezek közé tartozik.
Itthon elpanaszoltuk Nancy-nek, mi történt, felajánlotta, hogy végső eseteben kifizetik az ő kártyájukkal a kocsit, mi meg odaadjuk nekik kp-ben, de azért előbb Farki másik kölcsönző után nézett. A szerencse úgy hozta, hogy sikerült egy sokkal jobb üzletet kötnünk, így egy szép, nagy, tágas autóval indulhattunk másnap San Diegoba. Valami fura oknál fogva külföldieknek (legalábbis magyaroknak mindenképp) majdnem fele annyiba kerül a bérlés, mint a helyieknek. Nem kérdeztünk semmit!
Költségmegosztási megfontolásból elhívtuk magunkkal Pumbát, aki félig skót, félig palesztin, elég fura szerzet. Mármint nem a származása miatt, hanem gondolkodásilag. Gyakorlatilag nincs önálló személyisége, némi érveléssel minden oldalról meggyőzhető és felfogása szerint az elme teljesen szabadon formálható, gyakorlatilag folyékony (fluid). Idáig az összes egyistenhívő vallást felsorolta, hogy egy ponton be akart térni, de gondolkodott már a katonaságon is. Most épp Londonban lakik, de akar venni valahol egy lakást, vagy egy házat, neki tetsző célpont lenne például Kalocsa. A nőkről kissé elavult nézetei vannak, hozzám pl. az első kérdése nem az volt, hogy mit dolgozom, hanem, hogy dolgozom-e egyáltalán. Emellett hatalmas tudásanyag van a fejében, vele utazni felér pár történelem órával és Tesla egyik legvonzóbb tulajdonságának az aszexualitását tartja. Mondta, hogy ezt mennyire irigyli.
Annak ellenére, hogy San Diego felé a gyorsabb, nem a festőibb utat választottuk, igencsak változatos tájakon mentünk keresztül. Néha a padlóról kaparásztuk az állunkat. Magáról az útról ennél többet nem nagyon tudok írni. Szerencsére eseménytelenül telt. Sokat beszélgettünk meg unalmunkban majszoltuk a kaját, amit csomagoltunk magunknak. Estefele a szállás megtalálása némi keresgélésbe került, de végül meglett. Amint tudtunk nethez csatlakozni, kapcsolatba léptünk a többiekkel, akik nagyjából 1 órával utánunk érkeztek.
Folyt.köv.