TL;DR: Néztünk mamutfenyőket, Golden Gate-et és fókákat. Mindeközben nem vették ki a vesénket.

Ahogy korábban említettem, a szülinapom estéjén megismerkedtünk egy itt élő magyar sráccal. Viccesen alakult, volt a helyen egy hatalmas, fekete kutya, persze muszáj volt megsimogatnom (no surprise there) és közben megcsapta a fülemet a "kutyus" szó. Rákérdeztem angolul, hogy jól hallottam-e, mire kicsit egykedvűen mondta, hogy jah, aztán magyarul folytattuk a társalgást és odairányítottam az asztalunkhoz. Felajánlotta, hogy hétvégén elvisz minket erre-arra, mert úgyis menne kirándulni. Felvettük egymást Facebookon, de kb biztos voltam benne, hogy nem lesz semmi a dologból, aztán mégis! Délelőtt 11-kor indultunk és este 10 után értünk haza, szóval igencsak tartalmasra sikerült a nap. Idejött értünk a kis lakunkhoz, Davidék is lecsekkolták, hogy kit kell kerestetni, ha nem kerülnénk elő ( :D ), aztán elautóztunk Muir Woods-hoz, ami innen nagyjából másfél órányira van. Persze itt minden erősen forgalomfüggő. Muir Woods különlegessége, a festői tájon kívül, az ott élő, gigantikus örökzöld mamutfenyő-állomány. Ezeknek a fáknak már csak Oregonban és itt Californiában vannak őshonos példányai. A srác (Jani) tudott egy hátsó bejáratot, ahol volt esélyünk parkolni és nem kellett turisták hadával megbirkóznunk, úgyhogy a hegytető felől ereszkedtünk lefele a völgybe. Közben természetesen eltévedtünk, így jókora kitérőt tettünk, de a mozgás sose árt, ráadásul Jani végre megtalálta a misztikus turistaházat, ahol adnak sört. Lejjebb érve, a fák egyre magasabbak és vaskosabbak, igyekeznek a fény felé törni. Eleve nem vagyok egy szálfa termet, de ezek között a gigászok között igencsak picinek éreztem magam. Gyönyörűek! Van abban valami tekintélyt parancsoló, hogy ezek a fák gyakorlatilag az egész modernebb kori történelmünket végigélték.Menet közben volt időnk beszélgetni, már önmagában ez is hozzáadott a naphoz. Nagyon szimpatikus volt nekem Jani karakán kiállása és az, hogy mennyire más világnézete van, mint az én kis megszokott környezetemnek. Otthon is igyekszem sokféle nézőpontot meghallgatni, de itt egészen új aspektusokat ismertem meg a különböző emberektől. Azt hiszem, 1 hónap alatt többet fejlődtem, mint otthon az elmúlt 3-4 évben. Annak ellenére, hogy pár dologban nem értettem vele egyet és a nap folyamán amúgy is kicsit szellemileg visszamaradottnak éreztem magam, mert az agyam helyén kb takony volt, így kevesebbszer szóltam hozzá a társalgáshoz, érdekes volt hallgatni a mondandóját, kifejezetten pozitív impulzus egy ilyen intelligens ember.
Muir Woods-ból átgurultunk egy közeli In 'n' Outba, amire megesküdött, hogy hiába gyorsétterem, nagyon jó. Tényleg jó volt! Ki kellett várnunk a kígyózó sort, hogy hozzájussunk a kis hamburgerünkhöz, de végül elégedetten távoztunk. Főleg a milkshake volt baromi jó, amit ittam.
Evés után egy Golden Gate fölötti kilátó felé vettük az irányt. Illetve nem kifejezett kilátó, hanem egy hegyoldal, ahonnan fantasztikus a kilátás. Természetesen ott is fellelhetőek egy elhagyott katonai támaszpont romjai. Korábban ott üzemeltették a környék legnagyobb ágyúját, amivel 50-60 km-re el lehetett lőni. Masszív kis masina lehetett... Amíg a srácok szakmáztak meg ki tudja, miről beszéltek én körbemászkáltam a helyet, minden lehető szögből megcsodálva a hidat. Ezen a napon itt ért minket a naplemente, szintén nem panaszkodhattunk a látványra.Visszatértünk a kocsihoz, áthajtottunk a Golden Gate-en, majd betekeregtünk San Francisco belvárosába. Nagy szerencse, hogy Olaszországban már leküzdöttem a meredek utaktól való félelmem, mert valami elképesztő, ami San Franciscoban van!! Szegény kocsik néhol eléggé kaparnak, ha pedig meg kell állni a pirosnál, akkor utána alap a kézifékes indulás. Először nem igazán találtunk parkolóhelyet, de nagyon meg akartam nézni a Pier 39-t, ahol vannak sok-sok fókákok, úgyhogy csak kerestünk valamit. Jani nem volt túl lelkes a fókákat illetően, mondta, hogy hangosak és büdösek (true story), de nekem tetszettek. Már amennyit láttunk belőlük. Kifejezetten nekik kialakított mólókon henyélnek és a környéken lévő éttermek etetik őket a tengeri ételek maradékaival.Erre a mólóra egy komplett iparág épült, van a komplexumban Hard Rock Cafe, vursli, ereklye bolt, fókamúzeum... stb. Meglehetősen nagy élet volt itt, ami a város többi részéről nem volt elmondható. A bejáratnál kifele simogattam kígyót, mert miért ne. Pár dollárért lehetett volna vele fotózkodni, de pont jöttek rendőrök, úgyhogy erről lemaradtam. Kérdezte valaki a kígyó gazdájától, nem kerül-e bajba, hogy itt álldogál egy ilyen szép nagy döggel, de mondta, hogy a szabályozás szerint bárhol tartózkodhat kígyóval, ahol más kutyával, csak "restrained"-nek kell lennie (nem tudok erre jó magyar szót ez esetben, az, mint a kutyáknál, hogy pórázon kell lenniük), úgyhogy az állatka farkát rácsavarta az övtartójára.
Mivel alaposan ránk esteledett, elindultunk vissza Berkeley-be. Megtekinthettük közelről az új Bay hidat is, nem egy nagy szám, gyakorlatilag egy az egyben a Megyeri híd.
Hazaérve próbáltunk legalább benzinpénzt felajánlani, de Jani nem fogadta el, mondván úgyis ment volna valamerre. Nagyon jó nap volt!

Farki időközben elaludt, ma végtelen hosszan vezetett, úgyhogy az esetleges kiegészítő gondolatait majd hozzáfűzheti egy későbbi poszthoz! :)